"2. Nekem erre van bizonyítéknak többszáz családom, ahol pedagógus és nempedagógus szülő egyaránt TUDJA otthon tanítani a gyerekét. A következő a kérdés: csak úgy lehet tanítani, ahogy azt mi megszoktuk vagy esetleg máshogy is.
Hihetetlen mennyire nem érted (vagy nem akarod érteni), amit írtam. Nem azt írtam, hogy a nem pedagógusnál jobban tudja tanítani a pedagógus, hanem azt, hogy „Szülő lesz vagy pedagógus?” Én szerepekről beszélek, amiket szvsz nem túl jó ötlet keverni. Vagy az anyja vagyok a gyerekemnek, vagy a tanára. Ez egy igen komoly csapda tud lenni ám, már ha érted miről beszélek…
"3. Én is így látom. Ezért van családja, barátai, ismerőse, könyve, stb. Majd kialakul/kialakítja a saját személyiségét. Megint csak az kérdés, hogy mindezt csak az iskolában lehet? Szerintem nem. (Ismét van bizonyítékom, a sokszáz Ooktatott gyerek, akik mára felnőttek. Azt hiszem ebben az esetben nem lehet kifogás, hogy "de az amerika".)
A jó ég áldjon meg, hogy jön most ide az iskola??? Hol beszéltem én itt erről??? Az otthonról van szó, az otthonról, speciel éppen direkt tanulás/tanulás nélkül…
4. Én úgy látom, hogy nem lehet mindenki egyformán jó mindenben. Biztos, hogy minden szülőnek megvan az erős és gyenge oldala is. Ha időben elkezd készülni az Ooktatásra, szer tesz egy olyan előnyre (ált. isk.-i tananyagról beszélek), amit ha végig megtart, a nagyobb gondokat megúszhatja. Mindig lesznek kisebbek, amit be kell vallani és rá kell kérdezni szaktanárnál, vagy más hozzáértő embernél.
Na ez az, ami tönkrevágja a tanári pályát! Pici előnnyel a gyerek előtt. Jól is néznék ki, ha 2-3 leckével a gyerekem előtt járnék… Hogyan tudnám akkor rávezetni az összefüggésekre?! Honnan tudnám, hogy akkor és ott nem csak az a lényeg, ami konkrétan abban a leckében van, hanem megalapoz valami későbbi tudást, ami esetleg csak másfél, két év múlva lesz fontos. Egy tanárnak ezt is tudnia kell ám! És hogyan kérdezel meg egy szakembert, ha nem is jössz rá magadtól?!
Az olvasás tanulása/tanítása kérdésben úgy látom, hogy a legtöbb gyereket a környezetemben szinte vissza kell fogni, hogy mire iskolába megy, ne tanuljon meg olvasni. Bizonyos értelemben vissza is fogják őket, mert akkor unatkozni fog a gyerek az órákon. (Az ún. kétoldali iskolaundor kialakulásának kezdeti stádiuma. -szerintem)
A Te környezetedben lehet, de ez egy nagy marhaság, már ne haragudj. A nagylányom most 16 éves, ergo 10 évvel ezelőtt ment elsőbe, és már akkor sem volt belőle semmi problémája, hogy tudott olvasni. A tanítónénit egy pillanatra sem zavarta, ahogy minket sem.
Ez is olyan mint minden más. Meg lehet tanulni és ugyanakkor nem lehet megtanulni. Mi a biztosítéka annak, hogy ha valaki levizsgázott belőle, akkor majd tudja alkalmazni? Vagy aki nem vizsgázott le belőle, de van hozzá érzéke?
Már bocsi, de ez nem érzék kérdése. Ha soha nem is tanulta, megsütheti jól az érzékét. Vagy szerinted érzék kell ahhoz, hogy tudjam hogyan változik a gyerekek fogalmi gondolkodása 6 éves kor után???
6. Egyébként ha már itt tartunk: Mikor felvételiztem a tanítóképző főisk.-ra, én értem el a legtöbb pontot abban az évben azon a főiskolán. Felvettek volna, de én a tanárképzőt választottam. (Mert a BTK-ra fel sem vettek.) Szóval ha én értem el abban az évben a felvételin a legtöbb pontot, akkor el tudod képzelni, hogy hol voltak azok, akiket mondjuk azért vettek fel, mert én nem mentem oda? És ők most "komoly szakmai háttér"-rel rendelkeznek! Szóval kikerültek a magyar felsőoktatás leggyengébb láncszeméből és mindjárt van szakmai hátterük. Evvel nem azt akarom mondani, hogy nincsenek köztük jó tanítók, csak azt, hogy nem vagyok meggyőződve minden főiskolát végzett ember ért is a szakmájához.
Nézd, én nem erről beszéltem, hanem másról, lásd fent. Minden szakmának van alja, és teteje, de a fejlődéslélektani ismeret totális hiánya esetén, csak az űr van…
Minden helyesírási hiba hiba és az otthonoktatás létjogosultságát cáfolja.
Ezt nekem írtad?