Kedves Isr!

"Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek." ( 2. Móz. 13:21)

A puszta, a sivatag, a tél, az éjszaka, a sötétség, a tövis, a ragadozó állatok, a pokol ugyan azokat a lelki helyzeteket fejezi ki. Tehát az Istentől elfordult állapotokat. A tűz a víz a vénség a szövegkörnyezet értelmétől függően nyer mennyei, vagy pokoli jelentést.

A 40 évi pusztai vándorlás amíg  a testi Izráel körbe-körbe járt a pusztában, jelenti a lelki Izráel hamis tanításokon bukdácsoló éltét mindaddig míg el nem pusztul a régi (az Úr ellenes) látás. Csak az új nemzedék mehet be Kánaánba. Addig az Úr felhőben (az Ige betű szerinti értelme) kénytelen mutatkozni. Ez jelenti a pusztában, vagy a fenevadban (aki szintén a pusztában van az Ige szerint) töltött nappali világosságot.
Éjjel, vagyis amikor az ember megerősíti magában a hamis látásmódot, az Ige világossága átváltozik tűzzé. Ez jelenti azt a gyötrelmet, amit az ember a megalkuvása miatt érez. Érzi és tudja valahol, hogy nem jó amit csinál, de nem akar változni, és értelemre jutni. Ez ugyan az amit a Jelenések könyve ír arról, hogy a fenevad országa sötétre változik, és (lelki)fekélyek keletkeznek rajtuk, amikor az igaz bizonyságot (trombitát) hallják, de inkább rágják nyelvüket a kín miatt, mint hogy elengedjék a hamis biztonságot.

A negyven év, a negyven nap, a fenevad négy állatból összerakott képe, és a négyes szám többi variációja is mind erről az időszakról szólnak.

Üdv: Amet