Szia ActionMan!

"Honnan tudom en azt, hogy o mit tud elfogadni jocselekedetkent? Ott all elottem egy vadidegen ember. Es mondd meg rola, mit tud o elviselni botrankozas nelkul. Ez lehetseges? Ketlem. Tippeim vannak persze, de ezt sem tudhatom biztosabban, mint hogy pl. o hogyan viselkedne, ha en lopnek a zsebebol."

Hogy mit tekint a tolvaj jó tettnek ekkor? Ha elengeded, pedig rendőrkézre is adhatnád, akkor valószínűleg arra gondol majd, hogy: "Miért tette? Hú de jó (!), hogy nem adott fel! Nem hétköznapi..."

Az, hogy ő mit tenne veled, ha te tolvaj lennél, az ebben az esetben nem mérvadó, hiszen ő nem Jézus útján jár. A mérvadó az, hogy mit tenne vele Jézus. Nos, szerinted mit tenne vele Jézus? Megverné, ha ellenállna a rendőrkézre adás közben? A tolvaj Júdással hogyan bánt?

"Ha pedig 'inkviziciohoz' is folyamodom, akkor sem kap rosszabbat, mint amit erdemel. Legrosszabb esetben is cselekedetei melto jussat kapja meg."

Úgy, mint te Istentől? Hol a kegyelem, hol szeretet? Érdem szerint egy ember sem üdvözülne Krisztuson kívül.

"Ott valunk elesen kette, hogy te - ha nem hasznal neki a szep szo - meghagyod ot a gonoszsagaban, hadd legyen menthetetlen az itelet napjan. Isten nem fogja toled szamon kerni, hogy miert hagytad meg ot a gonoszsagaban?"

Azt nem mondtam, hogy nem fedem meg, csak azt, hogy nem nyúlnék erőszakhoz. Isten tudja, hogy mire van szüksége és nem én. Az én feladatom a szeretettel feltárt feddés, és nem az Isten fölébe emelt emberi intézkedés. Tehát:

1. Finoman, és óvatosan tudtára adni tette helytelenségét, de egyúttal "eleven szén a fején", azaz jó cselekedetek vele >> hogy higgyen nekem, azáltal hogy meglátja a felé forduló szeretetemet... ("Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére." Rm. 12:20)

2. Ha ez hasztalan, akkor (vagy ha van már olyan bizalmi kapcsolat, ami ezt el tudja hordozni, akkor ezzel kezdeni) a nyílt szavakkal való feddés megszégyenítés nélkül.

3. Újra az 1. pont (folyamatosan)

Ezt látom biblikusnak, és ezt súgja a szívem is. Ez a rám bízott része az ő megváltásának. Az emberi okoskodásból származó erőszakos térítést olyannak látom, mintha kilós kalapáccsal, és feszítővassal akarnék karórát javítani... Hiába a jó indulat, az az óra nem fog többé járni...

"Egy visszaeso zsebesnek, akinel nyilvanvaloan a te pozitiv bizonysagteteled semmit nem er, lepereg rola, hogyan keresned a javat?"

Jézus Júdás iránt tanúsított magatartása választ ad e kérdésedre is:

"Monda... Júdás... Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?

Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené." (Jn. 12:4-6) >> "... Jézus... ismeré mindnyájokat, És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben." (Jn. 2:24-25) >> "Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?" (Lk. 22:48)

Türelemmel... Szeretettel... Akkor is ha nem jár eredménnyel.

"... szelid Jezus kotellel kergette ki az arusokat. Vagy akkor megsem volt szelid?"

Ő megtehette, hiszen ismerte az emberek reakcióit tettére. Tudta (!), hogy abban a speciális esetben ez a legtöbb eredményt hozó eljárás. Jézus nem csak megváltónk, hanem teremtőnk is, hiszen általa alkotta Isten a világot. Egy szelíd apa sosem veri el a fiát? De, és a fiával együtt szenved, ha mégis meg kell tennie a fiáért. De nem a tapasztalatlan testvére veri meg (nincs is felhatalmazása rá), hanem a bölcs és szerető apja(!). Mi ebben az értelemben csak testvérei vagyunk egymásnak, a mi szülőnk pedig az Isten.

Ha van olyan ismereted az emberekről, amilyen Jézusnak volt, akkor te is készíthetsz kötélből ostort... De addig, amíg nincs ilyen szívekbe eljutó látásod, addig, kérlek, ne tedd.