"Azonban szerintem eléggé hasonló most Szerbia helyzete a Trianon utáni Magyarországhoz."

Szerintem alapvetően különbözik a helyzet.

Először is,nem lehet összehasonlítani Jugoszlávia és a történelmi Magyarország helyzetét.Magyarország önhibáján kívűl lett soknemzetiségű,míg Jugoszlávia bizonyos szerb és horvát rétegek kapzsisága és földéhsége miatt.

Ez végül is igaz. De a helyzet akkor is adott. Elvesztette a területeket. Ami sokáig nem is volt az övé, ellentétben a történelmi Magyarországgal. Mindazonáltal a Felvidéken itt voltak a szlávok, aztán nem is olyan sok idővel később jöttek a románok, stb. Végül 200.000 szerb, élén a pátriárkával.

Maga Szerbia is soknemzetiségű. Nézzük csak Koszovót. Vagy ott a Szandzsák. A Vajdaság megszerzése után ez csak súlyosbodott. Nekik az a bajuk, hogy úgy érzik ,nincs még vége a dolognak. És lehet, hogy nincs mert Montenegróról még nem is szóltam - nem tartom valószínűnek, hogy az államszövetség sokáig fenn fog állni. Koszovó már nem is az övék.

A dologban az még a "gyönyörű",hogy Koszovót a magukénak vallják, mert ott volt a szerb állam bölcsője. Igaz, hogy kemény albán többség van, de akkor is. Vajdaság meg azért az övék, - mondják - mert ott a szerb többség. Aranyos, nem?

A Horthy-féle konszolidáció - amiről valóban sokat lehetne vitatkozni - nem oldotta meg a mi problémáinkat sem. Az irredenta propaganda nemigen volt takarékra véve, és ugyanúgy prüszkölt ránk a világ, mint most a szerbekre. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy tettek volna többet is Horthyék az utódállamok ellen - azért Jankapusztát ne feledjük - ha lett volna pénz, paripa, fegyver. Márpedig az a kommün hadseregénél volt utoljára... Sokáig.