"Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem." (Mt. 16:24)

Jézusnak ez a felhívása nem csak a 12 tanítványnak szól... Mindannyiunk ajándéka lehet Jézus követése. Persze ezt a legtöbb ember nem ajándéknak, hanem kárnak ítéli meg, hiszen azoktól a dolgoktól kellene megválnia, amik mások feletti uralmát, testi kényelmét és értelem tompító, hamis nyugalmát biztosítják. Nem ezeket az embereket szólítja meg Jézus ezekkel a szavaival, hanem azokat, akik az örök életért szeretnének munkálkodni szeretteik számára.

Az önmegtagadásnál (az öröklött és szokásainkkal ránk telepedett rosszra való hajlamunkkal, azaz testi természetünkkel való szembe helyezkedésről van itt szó) nincs nehezebb ebben a földi életben. Isten segítségül hívása nélkül senkinek sem fog sikerülni. De Ő mindenkor kész segíteni, és megszabadítani bennünket...

A mi keresztünk, amit szükséges lenne hordoznunk, mind az, amit tehetünk az emberekért, szeretteinkért:

- helyes életpéldánkkal (és nem erőszakos térítő beszédeinkkel) bemutatni az Isten szeretetét, és Hozzá vezetni mindenkit.

- hogy ezt megtehessük, engednünk kell Istennek, hogy erre (és egyúttal az örök életre is) alkalmassá tegyen bennünket javító-nevelő próbái által is...