".....mű levéltári adatokat és visszaemlékezések százait tartalmazza.
Ezetete vajh hogyan lehet (lehetne) meghamísíani? "

 

Lehet hamisítani ezeket is. A levéltári adatokat mindenképpen, hiszen megeshet, hogy az iratok már a keletkezésük korában is hamisak voltak.

A szemtanúk visszaemlékezéseit már nehezebben, de mondjuk van száz szemtanúnk, az mind a száz másképp emlékszik az eseményekre, de talán van tíz, aki úgy látta, ahogy mi szeretnénk. Vagy nem láttak mindent, de amit láttak az beilleszthető abba amit szeretnénk az olvasóval elhitetni. A másik kilencvenet meg nem hozzuk nyilvánosságra. De a levéltári iratoknál is működik ez a verzió. A szovjetek is valahogy így írtak történelmet.

 

"Hát mi értelme így átírni a törit???"

 

Mondjuk a politikusok választási győzelméért, vagy azért hogy az emberek elfogadják azt a rendszert amiben élnek. Az emberek többsége tényleg a tévében informálódik, de gyerekkorában az iskolában tanulja a történelmet. A legtöbb át se gondolja mit tanul, hanem automatikusan elfogadja. De így tanultak törtémelmet a poltikusok meg a tévések meg még a töritanárok is.  Aztán később meg magyarázhatod neki, hogy nem is úgy történt a dolog...Ami egyszer bekerül egy könyvbe, azt elhiszik még évtizedekkel, évszázadokkal később is, hiába van mondjuk egy rakás bizonyíték arra, hogy ez a bizonyos esemény nem is úgy történt.

 

"És akkor ne olvassuk a saját történelmünket?"

 

De, olvassuk, dene csak egy könyvet, amit aztán automatikusan az egyetlen igazságnak hihetünk.

Több művet el kell olvasni, mert minden szerző a saját igazát akarja elhitetni, de mindegyik tévedhet, vagy akár hazudhat is. Egy írást sem szabad automatikusan elfogadni. Én már olvastam olyan könyveket, amelyik az angol és amerikai történelemhamisítókról rántja le a leplet, közben meg a szerző maga is hamisít (vagy csak téved egyes dolgokban).