Szia ActionMan!

Szerintem még mindig nem beszélünk el egymás mellett...

"... en meg mindig arra keresem a valaszt, hogyan cselekedjunk azzal, aki eppen rosszat muvel velunk (tehat nem ehezik, nem szorul ra semmire)."

Tehát hogyan bánjunk ellenségeinkkel... Láttál már olyan embert, akinek nem volt szüksége szeretetre? Én még nem. Tehát adhatsz neki szeretetet, ha van miből. Mármint ha tudod szeretni az ellenségedet. Mert ez esetben a tolvaj az ellenséged, hiszen ártani akar neked.

"Konnyen lehet, hogy egy valodi zsebtolvajt nem lehet szep szoval, rabeszelessel a rendornek atadni... Ebben az esetben (tehat nem altalaban beszelek, mintha ez lenne a preferalt modszer) milyen problema merul fel a testi kenyszer alkalmazasa ellen? Imho az egvilagon semmi. Mert Jezus masik arcanak odaforditasa nem azt jelenti, hogy hagyjuk, hadd verjen agyon ket huligan egy nyugdijast 200 Ft-ert. Persze, ebben az esetben is szep szoval kezdenem, de ha nagyon surgosen nem hagyjak abba (es ne feledd: egy nyugdijasnak ebben a helyzetben minden masodperc draga), akkor ott bizony lepni kell! A 2 huligan peldajaval azt akarom csak peldazni (es ez sem egy puszta elmeleti fejtegetes), hogy nem mindig vezet eredmenyre a szabalyok gepies, a korulmenyektol alkalmazasa."

A zsebtolvaj esete és a nyugdíjast gyilkolók esete két különböző ügy. Az egyik esetben te vagy az anyagilag sértett (tehát azt teszel, amit jónak látsz, de csak annyira verd meg azt a tolvajt, amennyit te is szeretnél kapni, ha te tolvaj lennél).

A másik esetben egy tehetetlen ember a testileg bántalmazott, aki rászorul a te segítségedre (kötelességed segíteni neki, nem dönthetsz >> menned kell, de hogy hogyan segítesz rajta azt te döntöd el, de aki fegyvert fog, az fegyver által is vész el). Nem mindegy, hogy leütöm a támadót, vagy lefogom és segítséget hívok. Neked mindegy?

"... csak te szeretnéd a tolvajt alsóbb rendűként kezelni... A bocsanatkeresedet elfogadtam."

Tehát magaddal egyenrangú és egyenértékű embernek tartod a téged kiraboló álnok tolvajt. Ezt tartom én is helyesnek. De ha egyenrangú, akkor úgy bánj vele, ahogy Isten bánik veled (tehát kegyelemmel és szeretettel, és nem pedig érdem szerint), hisz nekünk az Isten szeretetét kell tovább sugározni az emberek felé.

"... vannak olyan megrogzott betegek, akik nem akarnak gyogyulni..."

Mármint úgy látszik, hogy nem akar meggyógyulni, azaz megtérni... Rögtön jön az emberi következtetés >> nem is fog. Ezt mi nem tudhatjuk, hanem csak az Isten, "mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van". (1. Sám. 16:7) Lehet, hogy te és én elkárhozunk, és a tolvaj pedig üdvözülni fog. Az, hogy most miként látszik, az még nem az ítéletkori állapot. Még Pál is azt mondja, hogy bár a reménysége erős, de nem biztos abban, hogy üdvözül e. Akkor mi mit mondhatnánk? A tolvaj pedig megtérhet Istenhez még az élete utolsó pillanatában is, mint pl. a lator (főleg, ha nem távolítjuk el az általunk hirdetett Istentől a szeretetlenségünkkel). Nincs okunk érdem szerint cselekedni az emberekkel, még akkor sem, ha úgy látszik, hogy végleg a gonosz utat választotta. Ennek megítélését oda kell bíznunk Istenre...

"Azt sem szabad elfelejteni, hogy hany elet kezdodott bortonokben."

És azt sem szabad elfelejteni, hogy hány fejeződött be ott (lelki és fizikai értelemben egyaránt). Úgy látom, hogy nem sok teret hagysz Istennek, hogy arra késztessen téged, ami esetleg az adott esetben valóban a legjobb lépes lehetne.

"Mert jobb nekem, ha fel labbal, kezzel, szemmel megyek orok eletre, mintsem epen vesszek el a gyehenna tuzeben. Ezert merem allitani azt, hogy a cel: megmenteni a masik embert.. Az ehhez vezeto ut pedig elsosorban attol a masik embertol fugg."

Az ige, amire célzol (Mt. 5:29-30), nem arra kér, hogy egyesek tegyék azt másokkal, hanem azt, hogy mindenki maga tegye azt magával. Ez az ige arról szól, hogy az embernek saját döntése (természetesen Istent kérve e döntéssel, hisz csak Ő szabadíthat meg) által kell megszabadulnia mindattól, ami távol tartja az üdvösségtől. Ez az ige nem (sem) ad felhatalmazást az öntörvénykezésre.

"Teged minden rossz es gonosz embertol megovott?"

Igen, és csak azokat az eseményeket engedte meg az életemben, amik valóban a javamat szolgálták. Bár sokszor az adott helyzetben nem értettem meg, hogy az az esemény számomra egy nélkülözhetetlen jó eredményt hoz majd, de most már látom.

"Isten megtehetne, hogy o maga - emberi kozvetites nelkul - gerjesszen hitet az emberekben. De mekkora kegyelenm az, hogy erre embereket is felhasznal."

Úgy látom, hogy ezt nem csak a segítséget kapó ember hasznáért teszi Isten, hanem a segítséget adó ember ugyan úgy lelki javakkal (és tapasztalom, hogy testi javakkal is) gazdagodik egyre inkább, ha úgy segít másokon, ahogyan azt az Isten tanácsolja.

"Istentől kapott bölcs értelemmel... Egyet ertek. De a bolcsesseg adott esetben azt is diktalhatja, hogy ott es akkor eroszakot kell alkalmaznunk, megpedig pont a masik ember erdekeben."

A végére maradt az, ami a nézeteltérésünk központja: erőszak, vagy nem erőszak. Én Jézus földi életét tekintem ez esetben is példaértékűnek. (Tehát nem erőszak, mert szerintem erőszak csak erőszakot szül.)

Te kit követsz?