A nap témája. Labdarúgás. Élet a hátországban. Sebők Vilmos, Prukner László, Egressy Gábor és Sándor Tamás esküszik, hogy nemcsak a fővárosban van futball

Amikor vidéken szép igazán az élet

Régóta hallott érv, hogy a létszámemelés elsősorban a vidéki futball érdeke, hiszen így nem egy mini Budapest-bajnokságban kell részt venniük a csapatoknak. Ez kétségtelenül így van: azzal, hogy 16 együttes jelenti az élvonalbeli mezőnyt, 11 vidéki városban járhatnak mérkőzésre a szurkolók. Alábbi összeállításunkban a nem Budapesten játszó futballisták örömeiről és gondjairól írunk. Megtudhatják, miként érzi magát Miskolcon az ország másik feléből átköltözött Egressy Gábor; miért nem kívánkozik más magyar csapathoz a Debrecenben megöregedni szándékozó Sándor Tamás; hogyan viseli az egerszegi Sebők Vilmos, amikor Porschéja után fordulnak az emberek; és miért él már évtizedek óta ugyanabban a városban a Kaposvár edzője, Prukner László. Mert kétségtelen, a fővárosi nagyokkal sokáig egyetlen vidéki klub sem tudott versenyezni, ám manapság már más a helyzet: Budapesten kívül is lehet igazi sztárcsapatot összehozni.

Budapest egyelőre nem vonzó Prukner Lászlónak



Igen, Budapest arra van – ám Prukner Lászlónak egyelôre esze ágában sincs Kaposvárról a fôvárosba szerzôdnie

Ha Kaposvár, akkor Prukner László.
És ez alighanem így van rendjén, elvégre a város futballcsapata a 44 esztendős szakember irányításával jutott az élvonalba az elmúlt idényben, s bár eleinte sokan kételkedtek abban, hogy a Rákóczi megfelel-e majd az első osztály követelményeinek, mostanra bebizonyosodott: nincs ok az aggodalomra.
Ha Kaposvár, akkor Prukner László, annak ellenére is, hogy az edzősködés mellett a városi Táncsics Mihály Gimnáziumban manapság is tanító földrajz-testnevelés szakos tanár a hatvanas évek elején az egykori Sztálinvárosban (ma ugyebár Dunaújváros) született, és nőtt föl. Később Pécsett végezte egyetemi tanulmányait, ám 1984-től - kisebb megszakításokkal - Kaposvár jelenti az otthonát, egyszersmind a szűkebb hazáját. Prukner László lokálpatrióta. Ezt mondja legalábbis saját magáról, és bár nem felejti Sztálinvárost és Pécset sem, most már nem költözne vissza életének korábbi színhelyeire.
"Nyolcvannégy? Te jó ég, de rég is volt - mondta Prukner László. - Húsz évvel ezelőtt érkeztem Kaposvárra, és ha visszagondolok azokra az időkre, elmondhatom: rengeteg minden változott errefelé azóta. Emlékszem, az NB III-ban kezdtem el futballozni a Rákócziban, amellyel az évek során a csapat szurkolóinak óriási örömére feljutottunk a legmagasabb osztályba. Noha a rendszerváltás környékén néhány évig Ausztriában is futballoztam, hamar visszatértem Kaposvárra, és azóta - kis túlzással persze - ki sem tettem a lábamat a városból."
Kaposvár a somogyi megyeszékhely. Prukner László szerint a régió ugrásszerű fejlődésének legfőbb akadálya, hogy az infrastrukturális nehézségek miatt a cégek nem szívesen települnek erre a vidékre, így viszont - más megoldás híján - a helyi magánvállalkozók és a sportot szerencsére előnyben részesítő városvezetés feladata a futball (s ne feledkezzünk meg a Kaposvárott ugyancsak népszerű kosárlabdáról és a röplabdáról sem) életben tartása, támogatása. No, de akkor mi lehet a reális cél a 70 ezres lélekszámú Kaposvár városának, már ami a futballügyeket illeti…?
"Néha eltöprengek, honnan jöttünk, és hová juthatunk el - tette hozzá Prukner László. - A válasz azonban mindig és mindig ugyanaz: vagyis, amíg nem találunk valóban tőkeerős, a versenyt a tehetősebb magyar klubokkal is vállaló befektetőt, addig nem lehet más a célunk, mint hogy stabilizáljuk a helyi profilabdarúgás helyzetét. Hogy az embereket visszacsalogassuk a lelátókra, hogy a futball újra és újra téma legyen a közértben, a piacon, az otthonokban és még az iskolában is. S hogy mi a legnagyobb baj? Kaposvárott felnőtt egy olyan generáció, amelyik még nem látott errefelé futballt. A város fiataljaival újra meg kell szerettetnünk ezt a játékot…"
Budapest, Budapest, te csodás - szól az ismert sláger, és noha Prukner László felvetésünkre (elhagyná-e Kaposvárt a főváros forgatagának, kihívásainak kedvéért?) elismeri, hogy Budapest különleges tere a labdarúgásnak, mégis úgy véli, egy ilyen lehetőségnek még nem jött el az ideje az életében.
"Alig tettem még le valamit az asztalra az edző pályafutásom során. Hogy is juthatna eszembe, hogy a fővárosban dolgozzam? Ráadásul meggyőződésem, hogy oda más mentalitású emberekre van szükség. De azért én is vállalnám a kihívást… majd, egyszer…"

"Mi tehetségeket nevelünk. Nincs más választásunk, hiszen elegendő pénz híján nem tudunk úgynevezett sztárokat igazolni.
A magunk erejéből próbáljuk megvalósítani elképzeléseinket, s hiszem, hogy ennek már vannak látható jelei, de a nagy kiugrásra még várni kell egy jó ideig."
Prukner László

www.nso.hu