Engedj, Nogan, engedj! Sötét, bús magányod Feloldani engedd! Szólni nekünk hozzád Meghallgatni téged Nincs szavunk és fülünk Ha ajtóid véded, Sötét hallgatással! Megérintenélek, Hogy magányod oldjam, De ha zárva szíved Karom visszabágyad! Poéta, mondd, mi bánt? Mi a szörnyű titok, A méreg, ami rág Mi, drága barátom?