Túlvagyunk a műtéten.
Reggel berongyoltunk a madarászba, ahol is mindenféle papírok után kaptunk egy szobát. Ami érdekes. Van benne négy ágy, két felnőtt, és két gyerek. Eddig semmi gond. A baj onnan indul, hogy erre beraknak 3 gyereket, és hozzá 3 felnőttet. De mi reggel ugye 3-an voltunk, így 7-en tartózkodtunk egy nem túl nagy szobában.
Jött a doki, mondta, hogy fél tíz felé megoperálja, kb 40 perc az egész, és mi vagyunk az elsők.
11-kor már (mi szülők) kissé idegesek voltunk, az óra nagyon lassan ketyegett, de szerencsére nekünk más volt az aneszteziológus, mint a többieknél, ezért a csajszi nem kapott kanalas gyógyszert, amitöl a szomszéd ágyon fekvő gyerekek elösször elhüjültek, szédültek, majd mikor már nem hatott a szer, akkor szép lassan felélénkültek (merthogy megkapták fél kilenc körül). Szóval a kisasszon elvolt, mint a befőtt, játszott, bulizott. De 11-kor jött érte a műtősfiú, és szépen kézenfogva bevitte a műtőbe. Na itt szakadt meg a szivem. Elsétáltunk a zasszonnal a duna plázába, ettünk valamit, aztán robogtunk vissza, és összefutottunk a dokival, aki csinálta, mondta hogy minden rendben, meg hogy marha nagy orrmandulája volt a csajszinak.
Aztán pár perc múlva hozták is, picit kisírt szemekkel, gyorsan lefektették.
Elmesélte, hogy maszkot tettek az orrára, és büdös volt, és jött vele álommanó is.
Utána szurták bele az infuziót, és szerencsére erre nem emléxik. De este 9-kor még mindig csöpögött, 3 litert kapott.
Olyan kis elesett volt egész nap szegénykém, néha pityergett 1 egész picit, és nagyon utálta az infuziót. De olyan nagyon okos nagyjány, el lehet már neki magyarázni, hogy ne sírjon, és akkor nem is sírt. Én meg egész nap ott ültem melette, és fogtam a kezét, és néztem. De már délután kapott az orrán át rendesen levegőt!!! És ez tök jó.
Utána hazajöttem, balázst cseréltünk a kórházban, én hazajöttem a kisöreggel, átjött cicajam, kicsit ápolni a lelkem (nagyon rendes volt velem, és tök megértő!).
Holnap reggel megyek értük, pár nap pihi, utána már lassan kimehet utcára is, aztán meg kb 10 nap múlva már mehet is oviba.

Köszönöm mindenkinek az aggódást, a szeretgetést, meg a megértést.