Golub Iván összevissza dumál.

Mindíg idegesít, ha emberek úgy akarnak (vita)poziciókat elérni, hogy nagyokat lódítanak, meg mellébeszélnek.

Az intézmények a finanszírozásukat a teljesítményük függvényében kapják, a teljesítmény mérésére szolgáló un. HBCS mindenkori értéke az egyes szakmák alkujának és érdekérvényesítésének az eredménye. E

nnek forintértéke évröl évre valamennyit növexik, de tény, nem az inflációval megegyezö nagyságrendben.

Az nem reális elképzelés, ha azt gondojuk, hogy egy kórház minden évben növelni tudja az ellátott betegek számát, - ennek vannak fizikai és területi korlátai.

A kórházak ilyetén hát nem a teljesítményeik direkt növelése útján, hanem a hatékonyságuk növelésével tudják a helyzetüket javítani, - beleértve a bérezési kérdéseket is.

Természetesen elöfordulhatnak egyedi sajátosságok is, mégis felmerül a kérdés, - ha negyven intézmény tud normálisan gazdálkodni, akkor a maradék nyolcvan miért nem?

Jellemzö az egyik dél-pesti kórház példája, ahol következetes és szigorú menedzseléssel kb. két év alatt sikerült a kórház helyzetét normalizálni és az eladósodási folyamatokat megállítani, de vannak közismerten jó menedzser kórházigazgatók máshol is, - mint a Péterffy föigazgatója, vagy a  törökbálinti föigazgató (elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak..). Miért nem konzultálnak velük a többiek, - ezerszer többet tudnának segíteni, mint az egészségügy örök elméleti váteszei, akik most tartanak kb. az utolsó libánál...

Aztán tegyük még hozzá, hogy a kórházak fenntartóinak nem az OEP-re kellene mutogatni, hanem nekik is hozzá kellene tenniük a maguk kis lóvéját a feladathoz aszínvonal növelése  érdekében, miután az OEP nem hivatott arra, hogy az állampolgár járulékából meszeltetést finanszírozzon betegellátás helyett. 

Azt mondja Golub, hogy a kórházaknak kellene még 50 milliárd. Nekem meg két tizennyolc éves...

Az nem járható út, hogy a meglévö állapotokat akarjuk konzerválni, és hogy a végtelenségig fog menni az, hogy minden évben siránkoznak meg fenyegetöznek a már ötször-hatszor leszerepelt egészségügyi vezetök, de minden változástól mereven elzárkóznak.

Jellemzö ebben a nyilatkozatban az is, hogy hangulatot próbál kelteni a vállalkozó orvosok ellen, pedig ez talán ma az egyetlen foglalkoztatási forma, ahol a beteg és az orvos érdekei találkoznak.

Mellesleg emberhez méltó jövedelemhez is juttatja a szerencsétlen orvost, - aki ettöl talán nem tudja jobban a szakmáját, de legalább amikor a hasamban turkál nem azon spekulál, hogy miböl küldi a gyerekét nyelvi táborba...

És eszébe nincs elvándorolni.

Persze legjobb a langyosvízben pancsikálni, szavakban reformokért küzdeni, meg siránkozni, - akkor marad a para, marad a beosztás és marad a poroszos hierarchia...

Ha majd minden orvos - vagy legalább a többségük abban lesz érdekelt, hogy eladja a szaktudását a piacon, akkor mexünik majd az az állapot, amikor az orvos munkadarabnak tekinti a beteget és nyügnek a kollegáit...

Persze vérmes reményeim nincsenek.

:O)))