Nekem ez tán az első hely

hol ajkam rimet szólni mer

Születtek eddig is gondolatok,

melyek azt mutatják én milyen vagyok

de eltűntek, csak bennem élnek tovább

nem hagytam sehol sem nyomát

azoknak a dolgoknak amiket nem merek

megosztani csak olyanokkal akik idegenek

akik nem marnak belém

nem fordulnak mosolyogva felém

hogy utána visszangot verjen hátamon

amint kacagnak bánatomon

esetleg örömömön, ha van

valami szép, valami olyan

ami felszárítja a dohot

kiűzi az összes pókot

lelkem félhomályos pincéjéből.