Én sem vagyok itt rég,

mint egy kósza vendég,

beköszönök néha,

vagy tegnap,

vagy épp ma,

amikor van téma.

Fűzfapoétának,

mellétek szegődtem,

volt hogy kicsit sírtam,

vagy sokat röhögtem,

olykor nyöszörögtem.

Örülök hogy vagytok,

és fejemre csaptok,

ha a rímem kattog,

És velem zokogtok,

és velem kacagtok.

Mint egy kósza vendég,

beköszönök néha,

veletek maradok,

mert a világ léha,

van is bőven téma!