Na most szerintem:

1. Számos gyereknek vannak barátai a város másik végén, főleg, ha olyan iskolába jár, mint pl. az én gyerekeim. Belváros, itt dolgozók hozzák reggel magukkal munkába jövet a csemetéket, Monorról, Érdről, Dunakesziről, külső kerületekből stb., az osztály 90 %-a "bejárós" volt. Tényleg keveset találkoztak az osztálytársakkal, de azért meg lehetett szervezni csak akarat kérdése.
2. Nem is a főváros? Kisebb városokban lazábban meg lehet oldani a "gyerekzsúrokat". Tapasztalatom: férjem is kisvárosban nőtt fel. Aki a város egyik végén lakott annak isztonyat messze volt a másik vége, ezért buszra szállt, hogy odamenjen. Én, mint pesti, csak csodálkoztam, hogy minek egy kb. 20 perces gyalogúthoz busz?
3. Teljes káosz! Nem annyit tanul, amennyit akar, nem azt amit akar, mert meghatározott időnként vizsgáznia kell egy bizottság előtt, és ha nem sikerülnek a vizsgái nem kap bizonyítványt! Tehát van házi feladat: tanulni kell. Ráadásul a különböző módszerek kombinációja klasszul bezavarhat. Tanár pedig nem hülye, hogy az első héten ne tudja az öszes gyerek nevét. Na jó, felső tagozatban lehet, hogy kell hozzá akár 3 hét is.
   Itt egy kérdés neked tőlem: mikorra akarod, hogy a gyerekednek meglegyen a bizonyítványa arról, hogy elvégezte a 8 általánost?
   
   Kapásból ennyi.
   
4. Kérdés, hogy a gyerek akarje-e gyakorolni a szülők vallási és világi nézeteit?
5. A biztosításhoz: szomszéd gyermek magántanuló volt 1 évig (innen az információm), mert szenvedett a suliban - állítólag -, szerintem utál tanulni, és egyszerűbb volt butának tettetnie magát. Anyja kivette, hogy legyen magántanuló mert úgyis rengeteg egészségügyi problémáik vannak, ami miatt sokat hiányzott. A gyerek 1 év után visszakönyörögte magát a suliba!
6. Az utolsó kérdésedre válaszolnék: igen.

És végül ne magadból indulj ki, mert a gyereked az nem te vagy. Tán kérdezd meg a véleményét, mert lehet, hogy egész másképp gondolja, mint azt te szeretnéd.