"Az ember nem kocsonya. Van akaratereje... Ezt is számos szép példa bizonyitja... Kevered a dolgokat. Nem az a jellemgyengeség hogy hippizenét hallgatsz, hanem az ha nem tud róla leszokni és belebetegszel (mondjuk megsüketülsz tőle). Persze ez hülye példa, de te hoztad fel. Szoval itt a függőség leküzdéséről van szó megint csak...



Lehet hogy a cigi nem jellemgyengeség, de a kibujók keresése az..."



Én nem is ezt írtam! Csak úgy általában filóztunk a szenvedélybetegségek lelki hátteréről.

És én nem keresek semmiféle kibúvót, mivel elég enyhe dohányos vagyok, ha beteg vagyok abszolúte nem gyújtok rá hetekig, és akkor sem kapok semmiféle pánikrohamot, ha mondjuk egy délutánt és estét az asztmás nagyanyámnál töltök, és ugye vili, hogy ott nem gyújtok rá.

DE! Az igenis felháborít, hogy majd néhány év múlva, én szabad akaratomból el akarok menni egy jó kis füstös pizzériába, pizzát enni, kólát inni, és utána rágyújtani egy jót, azt nem tehetem meg, mert tilos. Még mindig nem sikerült megmagyaráznotok, hogy ahogy lehet tiszta nemdohányzó éttermet nyitni, miért nem lehet majd tiszta dohányzót? Szabadon eldönthetném, hogy melyikbe megyek be! És te is! Nem kellene bejönnöd a dohányzóba, mint ahogy nekem sem a nemdohányzóba, érted?

Azt meg aztán végképp nem értem, miért lenne jellemgyengeség bármi ellen is tiltakozni?