Anyukám kicsit más volt, mint a többi gyerök és ezt igazán nehezen vette be ott és akkor a környezete, gyakran érték miatta atrocitások.

És mégis: évtizedek távlatából arra emlékezik vissza, hogy mennyire vágyta a gyererkek társaságát, még akkor is, ha gyakran kinézik maguk közül.

(én se voltam a társaság kedvence, de én igazán nagyon jól megvoltam magam is, ha úgy adódott)

Most úgy néz ki, hogy a fiam olyan lesz, mint a nagyanyja. Egyik pillanatban egy nagyhangú, csatara kölök, másikban szinte egy bölcs öregember gondolataival szól. Nagyon sokan nem díjazzák a stílusát, sokszor a gyerekek is csipkedik.

De imádja a gyerektársaságot!!!! Búskomor, ha nem mehet óvodába. Hát fosszam meg tőle?! Pedig volt/van/lesz baja/bajom elég (annak ellenére, vagy talán pont azért, mert elég éles esze van...)