Szia ActionMan!

Jót tenni (az Isten szerinti helyeset cselekedni), és akár még 77-szer is megbocsátani az ellenünk fordulóknak, az ugyan az. Nem megalkuvásról (azaz a kényelmes tétlenségről) beszélek, hanem a megértett jó aktív megcselekvéséről.

"Na jo, ujra veszek egy tarcat, ujra penzt teszek bele, holnap megint buszozas..."

Ha rajtad áll, hogy fizikai vétket (pl: lopás, gyilkosság, erőszak stb.) követ el valaki, vagy sem, de te tétlenül tűröd, akkor te is vétkes vagy. A fizikai vétkeket meg kell állítani erőnktől függően, de nem bottal és fegyverrel ("Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök." - Mt. 26:52), és nem feltétlen Isten igéjére hivatkozva, hanem Istentől jövő szelíd és komoly bölcsességgel...

De ha lelki vétket (pl. Isten elutasítása, kívánság stb.) követ el valaki, akkor csak az ő felismert igazsága szerint igazíthatod őt meg. Olyan dologért megfedni valakit, amit ő nem is tart helytelennek, nem biblikus szolgálat, mert csak botránkozást szül. Előbb meg kell mutatni neki (ha hajlandó befogadni) az Isten és a mi szeretetünket ("a gonoszt jóval győzd meg"), és ha el tudja fogadni azt, hogy valódi szeretettel a javára munkálkodunk, csak akkor mutassunk rá lelki vétkeire (de erre a pontra elérkezve az emberek általában maguk is rájönnek erre)... Ám az ítélkezés már nem a mi dolgunk.

"Akkor ehenhalsz honap kozepen..."

"Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé." (Zsolt. 37:25) És ezzel nem azt mondom, hogy hagyd lopni a tolvajt, hanem azt hogy az Istenben bízók nem halnak éhen...