Sarkozy kétségtelenül a legtehetségesebbek egyike a francia nehézsúlyú politikában. A választásokon azonban nem Chirac-kal fog szembekerülni, hanem egy szocialista jelölttel, ugyanis nem valószínű, hogy akár Chirac, akár Sarkozy elindulna saját pártjának jelöltje ellen függetlenként, vagy akár az, hogy bármelyikük elhagyja az elnöki pártot. Egyeklőre úgy néz ki, hogy a szocialisták nem tudnak előkaparni olyan jelöltet, akinek karizmája vagy akár képességei megközelítenék Sarkozyét, a szoci párt viszont erősödik, a kormánypárt gyengül.

A sors iróniája, hogy most, amikor az Elysee és a Matignon egy kézben van, belső hatalmi harcok bénítják a jobboldalt, így nem képes a reformok végrehajtására, mire lesz erős vezér, addigra a a parlament és a kormány lehet, hogy a szociké lesz és kohabitáció következik. Sarkozy nem biztos, hogy már 2007-ben elnök lesz, de hogy addig lesz miniszterelnök, arra van egy fogadásom.

Az Orbán-párhuzam nem az igazi. Sarkozy nem hiszi magát nemzetmentő prófétának, ő inkább cinikus profi, mint Gyurcsány. A személyét körüllengő pátosz is hasonló: egy megfáradt, enervált, nehezen megújuló pártelit utolsó reménysége ő, aki nélkül az évtizedes ellenzékiség keserű kenyere jön.