a magashegységet érvként azért hoztam fel, mert mint az országban egyedülálló lehetőségekkel rendelkező tájegység, kétségkívül helye lenne az ország gazdasági életében. A sarkkörnél soha nem is volt Magyaro., úgyhogy nevetséges, hogy ilyesmit belekeversz.

 

A magashegyi táj mint szempont - ezt nem kéne. Akkor miért nem tenger, vagy a sarkkör. Félre ne érts, de ÖNMAGÁBAN az ilyesmi nem érv.

 

Mégis félreértettél. Fussunk neki még egyszer;

Persze, hogy helye lenne a gazdasági életben. Csak ez ÖNMAGÁBAN nem érv, ezért hoztam abszurd(nak szánt) példának a sarkkört. De mondhattam volna az Egyenlítőt is (Borneó és Celebesz...).

 

Egyébként meg igen, a magyarság - legalábbis nagy része - elidegenedett az elcsatolt országrészektől. Erre próbáltam példákat hozni és vázolni a problémát, mint egyet, amin gondolkodni célszerű.

 

A gazdasági életről még annyit, hogy örülnék, ha jobban működtetnénk, amink van. Ez önmagában is jó, és szükséges (de nem elégséges) feltétele mindenféle tervnek.

Bár néhány részproblémát itt is vázoltam, amiből következett a "mit kezdenénk" (bár én inkább olyan hangsúllya írtam róluk, hogy mit/milyen feltételekkel kéne kezdeni vele AKKOR, HA....).

 

Meg ugye a jog csak követi az eseményeket, nem okozza őket. A nemzetközi jog pláne. Ilyen esetben a jogi érv nem számít. Bár kétségtelen, néhány ügyvéd olcsóbb, mint a fent emlegetettek. (Viszont nem ér semmit. És öreganyám mondása: "nem vagyunk olyan gazdagok, hogy az olcsót válasszuk"  - itt is igaz)

 

Zárásul: Az érzelmek befolyásolhatnak a cél kitűzésében, de a megvalósítás módját talán jobb "analitikusan" (logikusan elemezve) kidolgozni, és bizonyos - az elemzés által kiadódó - határok átlépése esetén a megoldást elvetni/halasztani.

 

Rev