Nagy a baj Debrecenben - adták hírül a sajtóorgánumok, a helyi újságíró kollégák, no meg az "Ezerfejű Cézár", azaz maga a Loki közönsége. Mindenki szerint megromlott a viszony a vezetőedző Szentes Lázár és a csapat, Szentes Lázár és a közönség, Szentes Lázár és a média között. Alkalmi szavalókórusok gyanúsították meg az egykori győri gólkirályt a többi között, például az azonos neműek iránt érzett vonzalommal, továbbá a "Szentes takarodj!" rigmusok mellett, kórusban éltették a korábbi debreceni mestereket. Nagyjából erről szólt a pályán zajló események mellett a szombat esti meccs a Nagyerdőben...

Mindez - természetesen - nem zavarta meg a vendégeket, akik bár az első perctől kezdve igyekeztek lassítani a nem túl acélos hazai rohamokat, dicséretes módon nem ásták be magukat kapujuk elé. A DVSC ment, mendegélt előre, de a Rákóczi védelem ekkor még tisztázott. Sőt, időnként szépen vitték ki kapujuk előteréből a labdát a somogyiak, és formás akciókat is vezettek. Igaz, Csernyánszki portája előtt ők is elakadtak, miként ellenfeleik a túloldalon, de sajátságos módon, a publikum ezért is a hazai edzőt szidta, mint a bokrot.

Aztán kölcsönös "helyzetváltás" után a 25. percben a Rákóczi megszerezte a vezetést: Máté Péter kissé jobbról, vagy 25 méterről laposan kapura lőtt, a labda a 16-oson belül megpattant Oláh Lóránt lábán, és a kaposvári házi gólkirályról a bal alsó sarokba bandukolt a bőrgolyó. 0-1.

Néma döbbenet, majd szinte az egész stadion még újultabb erővel követelte a hazai edző azonnali távozását, akár ott, a meccs közben is...

A debreceni futballisták kissé rákapcsoltak, ám nyolc perc múlva mégis Tóth Balázs került helyzetbe, de az ötös bal sarka tájáról nem tudta bevenni a kaput. A 41. percben kisebb tűzijáték Balajcza Szabolcs kapuja előtt, de előbb a kaposvári portás, majd a felső léc, a végén újra Balajcza mentett.

Nem tudni mi zajlódhatott le a debreceni öltözőben, mindenesetre a vendégek számára rosszat sejtetően indult a második félidő. A csereként beállt Madar Cs. vezérletével, egyre-másra dolgozták ki gólhelyzeteiket a házigazdák, akik az 52. percben jogos büntetőhöz jutottak, mert Halmosit Farkas Norbert buktatta a 16-oson belül. Kerekes Zsombor a bal alsó felé lőtte a labdát, amit Balajcza nagy bravúrral, vetődve a mezőnybe öklözött. Sajnos, ez sem törte meg a Loki lendületét, és innen kezdve a somogyiak teljesen beszorultak. Szinte 2-3 percenként indult jobbról, balról, középről életveszélyes debreceni támadás. Lőttek közelről, távolról, eltalálták a kapufát, lesgólt is szereztek, egyszóval nagyon érett az egyenlítés. Közben újabb tüntetés a 60. percben, amikor a nagy közönségkedvencet, Sándor Tamást is levitte Szentes. Pedig, később kiderült, jól cserélt a pokolba kívánt edző. A sorozatos támadások során ugyanis a 83. percben Kerekes fejéről került a labda középre, ott a védők Dombit elsodorták, de a játékszer a fürge szélső lábáról a bal kapufa tövére pattant, s az addigra odaérő Kerekes közelről a hálóba pattintotta. 1-1. Öt perc múlva ki tudott jönni a szorításból a Rákóczi: Nagypál Tibor 25 méteres szabadrúgás bombája után a hazai kapus a bal felső sarokból a felső lécre tolta a bőrgolyót.

A 90. percben sikerült begyötörniük a vendéglátóknak a győztes gólt. Immár sokadszor vezették a jobbszélen a labdát a debreceniek, Kiss beadása a védőkről Bogdanovics elé pattant, aki mintegy hét méterről laposan a kapu közepébe bombázott. 2-1.

Érthetően szomorúan ballagtak le a kaposváriak a pályáról, hiszen az idegenbeli pontszerzéshez nagyon közel voltak. Az első játékrészben pedig, kifejezetten okosan, időnként látványosan is fociztak. A második játékrész nagy-nagy nyomását sajnos nem tudták kivédekezni, hiába küzdöttek becsülettel. A Debrecen viszont nem véletlenül az egyik esélyese a bajnoki címnek, hiszen képzett játékosállomány, rendezett anyagi háttér, stabil szurkoló kör áll ott rendelkezésre.

Annyira megviselték a közönség megnyilvánulásai, hogy nem kíván semmit mondani, üzente meg a találkozó után Szentes Lázár a hazaiak vezetőedzője.

Prukner László: - Egyenrangú partnerei voltunk az első félidőben az egyik legjobb magyar gárdának. Szünet után, talán tudat alatt sem hittük el, hogy itt nyerni tudunk, ezért nem térhetünk haza emelt fejjel. Fájó ez a vereség.