Na, én meg a Youthanasiával vagyok elfogult, mert nekem meg azzal váltak a kedvenceimmé (aztán persze hamar a Rust lett az etalon). :)
Érdekes amúgy, amit írsz, mert szerintem a Youthanasia egy súlyosabb, döngölősebb anyag, mint a Countdown, persze amellett, hogy mindvégig nagyon dallamos is. Igazán thrashes, gyors nóta meg ugye egyiken sincs, a Countdownon sem (amit többek között ezért is szoktak a Megadeth fekete lemezeként emlegetni - nemcsak azért, mert a banda karrierjének anyagi csúcspontját is jelentette). Ahogy az előbb is mondtam, nálam igazából csak a dobjáték és a dobhangzás tekintetében vezet a '92-es lemez a Youthanasia előtt.