Persze, persze, voltak ott is jó számok, a She-Wolf, Vortex, Use The Man, The Disintegrators, FFF nekem is nagyon bejöttek, csak ott túlsúlyban voltak a dallamos témák, és ez egy ultratotáldallamos Youthanasia album után enyhe csalódást váltott ki belőlem. Valahogy ha az album egészét néztem, úgy nem ütött annyira nagyot. Számomra eddig a Countdown album volt az utolsó olyan Megadeth album, amin az összes szám király lett. Ott bár mindenki dallamosságról beszélt, de igazából 1 lírai szám volt, a címadó, a többi dal pedig kicsit lassabb lett ugyan a Rusthoz képest, de tele volt jó thrash riffekkel. Az album hangulata olyan sötét pszichohangulatot árasztott (már a borítót látva is ez volt az ember érzése), és ehhez egy szerintem rohadt jó gitársound járult. Földbedöngöl még most is. A Youthanasia meg sem közelítette színvonalban...Nem mellesleg a Countdownon volt mindmáig kedvenc Megadeth számom, az Ashes in your Mouth (Az a refrén őrjítően jó).

Szóval, 92 után 12 éven át sok jó számot csináltak, de egyik album sem ütött akkorát szerintem, mint ez az új vagy a Countdown.

A Risket meg mikor megvettem és meghallgattam, majdnem sírtam. A World Needs-en már volt pár döngölős téma, de az elég lightosra sikerült, az sem győzött meg.