megjegyzem, a fotókon még mindig lágynak találom a vonásait, élőben nem:)

ettől függetlenül sem az esetem, de "szép" pasi:)

 

mindegy, én most úgyis a Cure-ral vagyok elvarázsolva, az új albummal. mindennap meghallgatom, nem tudok nélküle létezni:) valami elképesztő, döbbenetes, katartikus, zseniális. nem lehet rá szavakat találni, de ez már nagyon igényes rockmuzsika. asszem a rock műfajban ennél magasabb szintet nemigen lehet megütni, igazi szellemi élmény, akár egy remekműnek titulált könyv, film, vagy kép.

Robert Smith egy ISTEN, a kiabálós, dühös hangjával és a bődületes hangerejével, egy igazi mágus. az ilyen énekesek már nagyon ritkák, talán csak a rockzene fénykorában léteztek, mint Robert Plant (Led Zeppelin), a nagy kedvencem. azé' ezeknek a pasiknak (má' a zenekaroknak) olyan virtuóz hangszertudásuk volt, amilyen ma nincsen senkinek.

 

jó, mondjuk én nagyon sokféle zenét hallgattam/hallgatok, és úgy igazából a zene nálam a jazznél kezdődik, de abban is van vacak bőven.

 

 

Cure-ral kelek, Cure-ral fekszek, jaj micsoda kincs ez a lemez:)