Na pótoltam a mulasztást... A véleményem pedig tényleg egybecseng azzal, amit a régi nóták újkori koncertfelvételeiről mondtam, és tényleg nem azért, hogy ne mondjak ellent önmagamnak. Zeneileg ugyanis tetszenek ezek az új nóták, GN'R-esebbek, mint gondoltam volna az Oh My God alapján, a zenészek játéka is oké -már amennyire a szar felvételből ki lehet venni-, azt azonban egyszerűen nem hiszem el, hogy akik itt véditek, nem halljátok, hogy mennyire fülbántóan hamisan vernyákol egy csomó helyen Axl. Néhol már-már kínos... Bár az igaz, hogy még mindig sehol sincs ahhoz a 2002-es koncertfelvételhez képest, amibe nekem volt szerencsém belehallgatni...

Mindenesetre a stúdióverziók egész biztosan nagyon fognak sütni. A Madagascar nyilván azóta is rengeteget változott, a végső változata méltó folytatása lehet majd az UYI lemezek epikusabb témáinak, ha olyan lesz, amilyennek ez alapján a nyers koncertváltozat alapján elképzelem... Egyértelműen ezt találom a legígéretesebbnek, de a Chinese Democracy is üt. Zeneileg a The Blues is nagyon tetszene, csak itt meg Axl éneklése hagy maga után nagyon komoly kívánnivalót. A Riyadh And The Beduins jön be a legkevésbé talán, de az sem rossz.