öööö hát tudom én, hogy az én kis majmom gyáva kutyus.... egyáltalán nem vettem rossz néven :)

Arra viszont nem gondoltam, hogy azért morog a többi kutyára, mert féltékeny rájuk. Az teljesen igaz, hogy a fejünkre nőtt. Olyan édes kis szőrgombóc volt, nem volt szívünk rászólni kölyökkorában. Rengeteget játszottam, ellenkeztem vele kölyökkorában, gyömöszölés stb. És bizony akkor kellett volna rászólni, ha eldurvult a játék, mert sajnos harapós is lett. Az az igazság, hogy akkoriban nem olvastam semmilyen kutyás szakkönyvet meg ilyesmi. Nem tudom, hogy mennyire nevelhető még ő. Az is tény, hogy még most sem tudok rá igazán megharagudni ha vmi rosszat csinál, jól lecseszem, akkor húzza fülét-farkát, de egyszerűen nem bírom ki, hogy 5 perc múlva ne "bocsássak meg" neki, akkor repül hozzám puszilgat össze-vissza.

Szóval még az is aggaszt, hogy fogadná el a kiskutyát. Valószínűleg lemarná, csak azután fordulna a kocka, ha megnő a kicsi. Azt pedig nem szeretném ha utálnák egymást.

Nálatok, hogy működött ez a dolog? Egyébként hányan vannak az uszik? Ha vannak képeid, tegyél már fel egy párat, olyan kíváncsi vagyok rájuk.

Húú, hát nagyon húzós a kölyök ára. Gondoltam, hogy nem olcsó, de 1000 euro.... A szín tulajdonképpen mindegy. Vagy az is árbefolyásoló tényező? Én nem akarom tenyészteni és kiállításra hordani, egyszerűen csak szeretni akarom. Mindesetre nem mondok le róla!

Alvás: háááát hmmm nálunk is első számú hely az ágy. Bár az új lakásban nem nagyon engedem ott aludni. Van egy rattan ülőgarnitúránk, nagy puha párnákkal, a dupla ülőrészt teljesen kisajátította :) és ott szokott most aludni. De ha reggel meghallja, hogy felébredtünk, ezerrel száguld az ágy irányába!