Kedves méltatlan lehell!

"És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.(1Móz 2,7)"

Sokáig azt gondoltam, hogy Isten a saját lelkéből lehelt vagy más szóval adott lelket a földből formált embernek. De itt nem mondja, hogy a sajátjából adott volna. Nem is lehetne az öröktöl fogva levő, mindenütt jelenvaló, mindentudó lelket megcsonkolni, és szétosztani. Hiszen az egyes darabok is ugyan azokat a tulajdonságokkal bírnának. Az ember pedig teljes tudatlan lélekkel születik. Tehát a testhez hasonlóan teremtett lelkünk van: " És megesküvék Sedékiás király Jeremiásnak titkon, mondván: Él az Úr, a ki teremtette nékünk e lelket...(Jer 38,16)"

Istennek lelke örökkévaló élettel bír: "Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek (Zsid 9,14)".
Jézus a testben megjelent Isten, isteni mivoltát úgy bizonyította, hogy azt mondta, hogy élete van önmagában. Tehát nem teremtett, és fönntartott élete volt mint nekünk, hanem önmagában öröktöl fogva fennálló élete. "Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában (1. Jn 5,26)" Mindenató élete pedig nem lehet egynél több személynek, mert akkor már nem mindenható. Ezzel azt is világosan kifejti, hogy Ő és az Atya egy személy!

A mindenható Isten meg tudta tenni, hogy míg emberként élt, fenntartotta a mindenséget. Kijelentette hallható módon halgatóságának, hogy a melletük álló Jézus egy olyan egyed, aki betölti a Teremtő (apja) elvárásait, ezért szerelmes fiának nevezte, akire hallgatni kell. Mindenki mást is Isten fiának nevez, aki követi Jézust!

Az ember Jézus a saját bőrén érezte, hogy milyen dolog a gonosz, és hamis milljőben egynek lenni a jóval, és az igazzal (ezek Isten tulajdonságai). Emberi imájában azokért sóhajtott, akik utána csinálják. Hogy egyek legyenek benne, jelenti a jóhoz, és az igazhoz való halálig tartó kitartást a kárhozott környezetben. Ez a feltétele a szabadulásnak.

Üdv: Amet