Hán Szóló!

Írásod nekem zavaros, értelmetlen és érthetetlen, tök felesleges nekem ilyeneket és így írnod. Nekem ilyet ne írj, alany, állítmány, tárgy, határozó, jelző, igen és nem, igen igen, és nem nem.  A te homályaid, ködösítésed engem nem mozdít. Ha nekem, akkor egyértelműen. Vagy tök felesleges nekem írnod, vagy még rosszabb a helyzet.

Egyébként jócskán adósom vagy, és látom, inkább feleded, semmint törlesztesz. Nos, én is feledni kezdtem, hajlok rá (eddig is ezt tettem), hogy Istenre vessem, és ezzel együtt téged leírjalak mindabban, amiben reménytelennek bizonyultál. Mert lehet, hogy te felejted, de én nem, vagy, ha felejtem (mert annyira fontos nem vagy), akkor a rólad alkotott meggyőződésemet nem fogom felejteni. És ezzel a meggyőződéssel ember meg nem bírkózik, mert ha elfelejtettem, miért, csak arra emlékszem, hogy mire jutottam, ha már semmi gondom vele, mindent az Úrra vetettem, akkor arról az emberről többé senkinek nem hiszek, aki mentené. (Meggyőződésemet Istennek tudom be, nem is véletlenül vetem rá sérelmeimet, igazságtalankodásaikat, stb.)

No, nem gondolom, hogy te ezt megérted, ha mégis, én tudnám, mit tegyek a helyedben. Ha te nem, az nekem jel, rólad.

CSerfa