Kedves vfo!

 

Hogy Pál már szolgálata elejétől, azaz megtérése kezdetétől tanított, bibliai tény. Legalábbis később sem tanított másképp, tanító volt, nem tanítóvá vált, egyből az lett. Jól megfigyeltem, és ezt találtam, Pál szolgálata semmiben nem változott, legfeljebb teljesedett. Kezdettől fogva szolgált, nem embertől, sem ember megerősítésétől függve. Barnabás ezt a tanítását jelentette az apostoloknak Jeruzsálemben. Pál már Damaszkuszban tanított. Már ott hatalmat vett, senki nem tudott neki ellenálni. Tanítása kezdetétől (bizony tanítása, kezdettől fogva, a Károli így is írja, mondom, később sem tanított másképp).

 

Abban igazat adok, ha azt kívánod fejtegetni, új ember ne kapjon hivatalt. Pál is ezt rendelte. De csak olyan emberre, akit ember nevezett ki, ember által kapott elhívást. Ő maga kivétel volt ez alól, és a mai napig vannak ez alól kivételek, és lesznek is, amíg csak lesznek próféták, tanítók, stb. Pál még a maga tanítása alól is lehetségesnek tartotta a kivételt (akinek más van, az Úr annak ki fogja jelenteni). Nem helyes ilyen így kell-eket, meg módszereket, tételeket, módszereket, eljárásokat lefektetni, az Úr mindig is színes volt, ahol a Szellem, ott a szabadság, és Isten egész másképp hozza be dolgait, semmint szabályok közé foglalhatnánk, rendszerbe rakhatnánk. Kedves fvo, én sosem díjaztam ezt a rendszerező igyekezetedet, ahogy Derek Prince-ét sem.

 

Abban is igazat adok neked, sokan csakugyan embertől hallották Krisztust, így jutottak hitre, és embert követnek. És ez jó.

De Pál hiába hallotta embertől, embernek nem hitt, inkább üldözte. Pál az Úrtól vette, az Úrnak hitt. És a mai napig vannak ilyen emberek, hallanak embert és mégis, embernek nem, de az Úrnak hisznek, az Úrtól nyernek elhívást.

Egyébként én is kivétel vagyok, aztán ugrifüles is az, és ahogy meggondolom, több ilyen embert ismerek. (Én ugyan embertől, de az az ember nem is azt akarta, nem is úgy akarta, azt sem tudta, mi is történt velem, sőt, tulajdonképpen egy egészségteológia, egy versengés volt, ami közben említette Krisztust. Embert soha nem is kívántam követni, csak amíg előttem járt, kinevezéssel, egyebekkel nem törődtem, igaz, esélyt láttam, hogy tán van a tekintélyesekben valami, addig eljutottam, hogy vizsgáljak, figyeljek, és visszafogjam magam (még meg is aláztam, mikor megvádolt az egyik). De nem találtam semmi igazolást, hogy embert kéne követnem, tekintélyest. Így tekintéllyel kezdettől fogva nem törődtem, amiért is hcsopvezetőimnek komoly teher voltam.)

 

Ezzel azt akarom fejtegetni, nem helyes olyanokat mondani-kimondani, hogy ezt így kell, azt úgy kell, stb.

 

Hogy nyomós oka volt, vagy nem volt Pál Tárzusba küldésének, gondolom, ez nem lényeges. Ha ilyen okot találtak az apostolok, Pál nem törődött ezzel. A Galata levélben úgy ír, mint aki nem másoktól, nem mások miatt, ha tett valamit, a maga elhatározásából, és az Úrtól vette, hogy más küldte volna és azért ment, kizárt, éles ellentétben áll éppen azzal, amit maga Pál mond magáról. De tudjuk máshonnan is, mennyire független volt emberi szokásoktól, elvárásoktól, még Barnabást is elhagyta, mikor az Márkkal együtt akart utazni. Nem gondolom, hogy Pál sokat törődött volna azzal, egyáltalán helyeslik-e, amit él, amit tesz, elődta, aztán mit sem törődött tekintéllyel, stb. Mondom, még jótevőjének (Barnabásnak) sem engedett, ha nem egyezett vele a vélekedése, el is hagyta. És nem azt tanította, hogy ne kövessük, hanem azt, szabadságunk van Krisztusban, éppen a szabályra törekvők, akik szabályok közé szorítanák szabadságunkat.

 

Ilyen gondolataim támadtak.

 

No, a lényeg, a 14 évből, meg, hogy nem egyből állt szolgálatba, miért is Hán Szóló írását cikiztem eddig az bizonyos, hogy a 14 éven belül már apostol volt, kezdettől fogva tanított, és nem embertől, nem ember gyámolításával, sem engedélyével, sem küldésére, sem igazolásával, egyáltalán, Hán Szólónak semmiben nincs igaza.

 

CSerfa