Egy másik tél

Elmúlóban a dermesztő lelki tél,

Szeretett tűznél melegedjék, aki él,

Átfagyott, öreg ujjak mozdulnak újra,

Béna lábak lépnek ismét az útra.

S az út, amely a szeretetből készül,

Egy olyan helyre vezet majd végül,

Hol megtalálod teremtő Istenedet,

Kitől kaptad élted s mindenedet.

S az a hely, ahol Őt megtalálod,

Ott veszted el végleg a halálod,

Mert örök létre találsz majd Benne,

Ó, bárcsak mindenki hozzá menne...