A megtért Pál apostol a következőkben írta le azt az állapotát, ami az Isten földi követőinek állapotát mutatja be. Ez a rész az emberi lét legnagyobb harcának okát tárja fel előttünk: az ember Istent választó értelme életre-halálra menő küzdelmet folytat az öröklött és a szokásokkal felvett bűnre hajló természet ellen. (Szinte tudathasadásos állapot ez, hiszen ez a rész az ember önmagával - illetve önmaga bűnhöz ragadt részével - való harcát mutatja be):

"... nem azt mívelem, a mit akarok, hanem a mit gyűlölök, azt cselekeszem (tehát a bűnt, azaz az igazi szeretet ellenkezőjét, de már akaratom ellenére)... Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn (azaz a bűnre hajló természetem). Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom (illetve nem látom, mert a véghezvitelhez szükséges erőm nincsen). Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok...

Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?

Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által (mert megtaláltam azt, aki megszabadít az Ő személyében). Azért jóllehet én az elmémmel (azaz értelmemmel hozott döntésekkel) az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok." (Rm. 7:15-25)

Felvetődik a kérdés, hogy ebből az állapotból - amikor a jó mellett döntő embert továbbra is kínozzák kívánságai és a rosszhoz kötődő természete - mikor van szabadulás.

A végső szabadulás Jézus 2. eljövetelekor érkezik el. Ekkor az igaz halottak feltámadnak, és az akkor élő igazakkal együtt romolhatatlan (azaz bűnhöz kötődő természettől mentes) testet kapnak Istentől (és boldog örök életet).

Ám addig - míg ez meg nem történik - szükséges hordoznunk e terhet (bár leginkább egyre több segítséget kapva Istentől e harchoz), hiszen ez a harc tesz bennünket igazán alkalmassá az örök életre. Ez az állapot mutatja meg igazán, hogy milyen pusztító a bűn, és hogy mennyi szenvedést képes okozni. Így az Isten segítségével ezeket megtanulva már egy végső elhatárolódás születik meg a bűnnel szemben az üdvözülőkben. Ez a végső bűntől való elhatárolódás a záloga annak, hogy az Isten által megígért boldog örök élet valóban boldog és örök legyen. Az egyetlen akadály: a bűn így legyőzetik, hiszen többé senki sem fogja a megkapott ismeretek alapján ezt a pusztulásba torkolló utat (azaz a bűn útját) választani.