Kedves Don Quiote!

 

Időközben eszembe jutott, hogy a CSAPDA trilógia 3. része nincs is dobozban, hiszen még tavasszal kölcsönadtam valakinek, akitől tegnap vissza is kaptam ezt a kötetet. 

Úgyhogy ide tudom másolni Erdész Róbert 1999-ben írt szavait Zsoldos Péterrel kapcsolatban:

 

"(...) Mindig szerettem, ha utószó van egy könyv végén, (...)

Tizenöt évvel ezelőtt kezdtem el írni a Csapdát. Egészen pontosan azt a részt, ami a MayFloweren játszódik. Vagyis a harmadik kötetet, abból is körülbelül száz oldalt.

Aztán évekig tervezgettem, hogy majd egyszer folytatom. Tizenhárom évig.

És egy szempontból túl sok volt ez a tizenhárom év.

Már a kezdet kezdetén eldöntöttem, hogy az én utószómat Zsoldos Péter fogja írni!

Ő, persze, nem tudott erről. Épp csak futólag ismertük egymást, egyszer (talán '85-ben?) egy díjat vettem át tőle az első Solaris-lemezért. Ebben ki is merült az ismeretségünk.

Illetve én mindig is úgy éreztem, jól ismerem. Öt regényét olvastam. Nem hiszem, hogy született jobb magyar science fiction, mint a Feladat vagy az Ellenpont.

Aztán '98-ban eljött az idő. Befejeztem az első kötetet, és amolyan vízen-járós eufórikus hangulatban arra gondoltam, most megkeresem! Lesz, ami lesz, felkérem erre az utószó dologra. Legfeljebb nemet mond.

De nem ő mondott nemet. Egy közös ismerősünk közölte a hírt. Akkor már közel egy éve halott volt.

Most, így utólag bevallom, az utószó csak ürügy lett volna. Alkalmat kerestem rá, hogy elmondhassam neki, milyen sokra tartom. Így ismeretlenül is."