Elolvastam a hozzászólásokat, de nem lettem sokkal okosabb.

Nálunk adott egy 13 éves gyerek, aki középsúlyos figyelemzavarral, diszgraphiával küszködik. Kismértékben hiperaktív tüneteket is produkál. Nem, nem a rossz-gyerek szindróma. Rühelli az iskolát. Kb. kétnaponta azzal jön haza, hogy ő nem akar iskolába járni, de legalábbis nem ebbe. Pedig az iskola nem rossz. Sőt. A probléma az osztálytársakkal van, akik a szokásos egymás heccelése programban alaposan részt vesznek. Ezt az én fiam elég rosszul viseli. Sokáig tűri, könnyezni kezd, ettől még jobban szekálják, végül bedurran, nekiesik a másiknak, de mivel nem erős, könnyen legyűrik. Ettől még jobban megalázva érzi magát. Osztálytársait - egy-két kivétellel - szívből utálja, és ez kölcsönös.

Egyszer valahogy szóba került, hogy létezik otthon oktatás, nagyon belelkesült, ő azt szeretne. Ami miatt bizonytalankodom: egyedül nevelem a srácot, nincs aki anyagilag megteremtené az alapot, eléggé fázok a felsős tananyagtól. Pedig amúgy szívesen kipróbálnám az otthonoktatást.

Kicsit később visszajövök.