A gyerekek nagyon sok szót nem "értenek" úgy, mint mi, viszont remek jó az asszociációs készségük, és a szavak hangzásvilága sokszor többet elárul nekik, mint a szigorúan vett jelentés. Múltkor mesét olvastam az öt éves kisfiamnak, ami egy kertészről szólt, és a mese felénél megkérdeztem, tudja-e, mi fán terem az a kertész. Nem tudta. De a mese így is összeállt. A szövegkörnyezetből, a képekből. Az ízt kivenni egy szövegből (egy fordításból) ezért is bűn. Egy fordítás nem középiskolás irodalmi dolgozat, amit a lektor-tanár néni pirossal kidekorál! A lektornak nem dolga stilisztikai javításokkal felülbírálni a fordítót! Jó, bevallom, még mindig lila a fejem a mostani balhém miatt a kiadómmal. (Egyébként a szerződésemben nem volt benne, hogy meg kell kapjam a szerkesztett verziót. Az én saram!)

De az abszolút kedvencemet megosztom veletek, mert ezt nem lehet sírva-csuklós-röhögés nélkül kibírni: "űzött malacvágtában" helyett a következő javítást eszközölte az a drága jó lélek: "sovány disznó menetben". Szóval most megyek munkát keresni (egy másik kiadóhoz) sovány disznó menetben.

Lehet, hogy ez a fickó egy újkori Kazinczy?

Szerintem nem ártana, ha a lektoroknak a bölcsészdiplomájuk mellé józan paraszti eszük is lenne. Tisztelet a kivételeknek, mert vannak. Nem is kevesen.