Szia Amet!

Elfogadom, hogy a számodra kényes kérdésekre nem akarsz válaszolni...

"Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be Őt! Az "övéi" között ott volt Saul, aki öldökléstől lihegve üldözte Krisztus testét, meggyőződéses Istenfélelemből! Ugye elfogadod Őt az öt okos szűzből valónak. És talán azt is, ha azt mondom, hogy keményen szegecselt vakságában. De miután látott, felemelte szemeit arra akit álltalszegzett."

Saul mindig is teljes erőbedobással szolgálta az Istent - tudásához híven. Nem aludt el - mint a 10 szűz - hanem állhatatosan megcselekedte mindig azt, amiről azt hitte, hogy az az Isten akarata. Számomra Pál sohasem tartozott a 10 szűz által jelképezett csoportba, hiszen ez a csoport a vőlegényre várva elaludt, és csak egy hangos kiáltás juttatta eszükbe, hogy ők tulajdonképpen a vőlegény elé jöttek, csak hát elnyomta őket az álom. Pál hű volt ismeretéhez mindenkor, nem "aludt el", nem felejtette el, hogy miért indult útra. Persze mi már tudjuk, hogy helytelenül üldözte egykor a keresztényeket, de Pál ott sem "aludt", hanem inkább megtévesztette a kor eltorzult istenképe és vallásossága, és mihelyt meglátta tévedését rögtön változtatott tettein is (és nem hárította át a felelőséget másokra, hogy hát őt hogy becsapták eddig, és nem mentegette magát megkeményedett szívvel).

Krisztus maga vállalta a kereszthalált értünk, hogy megláthassuk az Ő önfeláldozó (!) szeretetén keresztül az Atya Isten szeretetét. Ez volt földi pályafutásának legfontosabb mondandója. Aki megérti azt, hogy az önfeláldozás szó itt milyen jelentős, az már jól tudja, hogy nem én, vagy te feszítjük meg a Krisztust. Persze bűneink miatt halt meg, de ez nem közvetlen, hanem közvetett kapcsolat. Mégpedig:

1. Ha az ember bűneiben megmarad, akkor elpusztul végleg (mert azt választja, az Isten pedig tiszteletben tartja a döntését).

2. Isten meg akarja menteni az embert, és meg is tudja azt tenni, csak az ember felhatalmazását kéri ehhez (mert a döntési szabadságot itt is megadja).

3. Isten jól látta, hogy az ember azért nem fordul segítségért Őhozzá, mert rosszul ismeri Őt: Istent az emberiség a legkevésbé sem a szeretet Istenének gondolta(ja).

4. Isten ezt a téves és torz istenképet (ami leginkább a nemtörődöm, a haragvó és a bosszúálló istent jelenti még ma is) Jézus Krisztus által helyre igazítja. Jézus életével és önfeláldozó kereszthalálával bemutatja azt, hogy mennyire szereti az Isten az embert, és megcáfolja a kialakult torz istenképeket.

5. Amikor az ember megismeri az Isten valódi jellemét (hogy Ő a szeretet maga), akkor bizalommal fordul Hozzá, és felhatalmazza Őt abban, hogy segítsen a bűntől megszabadulni, azaz élni.

"Az okos, azért okos mert mert már volt bolond!"

A Biblia nem az mondja, hogy van 5 bolond szűz, és abból lesz 5 okos. Sokkal inkább azt, hogy van 5 bolond, és van 5 okos.

"Azt mondja szájával, hogy egy az Isten, de elméjében három személyre gondol."

Akkor csak röviden:

"Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa." (1. Kor. 8:6)

Egy Isten van, az Atya, akitől származik minden.

De három isteni hatalommal bíró személy van: az Atya, a Fiú (Jézus Krisztus), és a Szentlélek (más néven Szentszellem). Pl. a Fiú szerepe a teremtésben az, hogy általa alkotott az Atya, tehát mint "kézműves" munkálkodott az Atya mellett.

"- Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? (Jn 14,9)30."

Jézus azt a küldetést vállalta, hogy magaviseletével bemutassa számunkra az Atyát. Ha te ezzel az igével azt akarod bizonyítani, hogy Jézus és az Atya ugyan az a személy, akkor hazuggá teszed Őt.

"A ki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, a melylyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról." (1. Jn. 5:10) "Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok." (Mt. 17:5) Hogyan is gondolod, hogy az Atya és a Fiú ugyan az a személy, mikor Jézus megdicsőülésekor egyértelműen figyelmeztette egy felhőből az Atya a tanítványokat, hogy Jézusra figyeljenek. Ezt a bizonyságot nem magáról tette az Isten (az Atya), hanem az Ő egyetlen Fiáról.

"- Én és az Atya egy vagyunk."

Igaz. De miben is egyek? Egyek Ők az ember iránt érzett szeretetben. Egyek Ők abban, hogy meg akarják menteni a bűnnel megfertőzött világot... És sorolhatnánk még. De nincs oda írva, hogy "egy személy", vagy "egy Isten" vagyunk. Nem jó az igéhez hozzá tenni azt, ami nincs ott.

"... Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen.""

Valóban az, de az ige mond mást is:

"Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.

Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

Mert addig kell néki (azaz Jézusnak, aki isteni hatalom birtokosa, mely hatalmat a földi élete során önként letett) uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti...

Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett (azaz az Atyának), hogy az Isten legyen minden mindenben." (1. Kor. 15:23-28)

Tehát valóban Jézus is isteni személy, de közte és az Atya között, az utóbbi a fő.

"És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már (1Jn 4,3)"

Kérlek, hogy a fentiek fényében olvasd el újra ezt az általad idézett igét...