Jöjjön most egy igazi szocreál ballada:

 

 

Csohány Gabriella:

 

SZÖUL VÁROS BALLADÁJA

 

Ott mennek, ott mennek a jenki legények,
jókedvű legények, kezükben a késsel,
a késen pirosló koreai vérrel;
Csizmájuk is véres, orcájuk is véres,
tenger azt lemosni nem lesz elégséges...

Hova mentek, hova, tizenkét legények,
nem is tizenketten, tizenkét ezeren,
iszonyú gyilkosok, kezetekbe késsel? -

- Mi csak idemegyünk, tizenkét gyilkosok,
nem is tizenketten, tizenkét ezeren,
mi csak idemegyünk, még egyet gyilkolni,
Szöul szép városát földig lerombolni,
mi csak idemegyünk, taposni kertjeit,
vérrel bemocskolni harmatos virágát,
nevetve feldúrni népe boldogságát. -

- Amerre elmennek, véres lesz a harmat,
a víz keseredik, merre elhaladnak,
elhervad a mező estétől-reggelig -
mögöttük bánatból vihar kerekedik.

- Miért mentek arra, kinek parancsara?
- Megyünk mi, megyünk mi Truman úr szavára,
Truman úr kellető mézes beszédére,
mézes beszédének járunk a végére:
beszélte, hogy Szöul kincses városába
aranyat rakhatunk a kenyeres zsákba,
este szöuli szép lányt ölelhetünk,
kedvünkre ihatunk, kedvünkre ölhetünk. -

 

Forduljatok vissza gyilkos nagylegények,
ahányan csak vagytok, vissza sohse tértek!
Bizony nem öltök ti egykedvűn, nevetve,
minden gyilkosoknak elmegy ott a kedve,
vízkent ihatjátok véretek pirossát,
borként társaitok földre hulló vérét,
léptek egyet: rátok rohannak a hegyek,
a hegyen őrtálló haragos emberek,
második lépésnél csóvaként lobogtok,
a tűz összeéget, mikor csóvát dobtok,
mikor csóvát dobtok Szöul városára,
Szöul városára, Truman parancsára. -

 

Első lépésüknél felzúgtak a hegyek,
pusztították őket haragos fegyverek,
másik lépésüknél csóvaként lobogtak,
a tűzbe pusztultak, mikor csóvát dobtak;
a harmadik lépést most dobogja lábuk:
egy nép haragja vág villámként reájuk. -

Anyjuk sirathatja, fiuk keresheti,
sírjukat soha meg senki nem lelheti. -

Truman úr ablaka reggelig világos,
gyilkos Truman úrnak gyilkos gondja számos,
Sztálingrád árnyéka hajlik ablakába,
számos nép haragos szava zúg szavába;
hiába mosakszik, arca, keze véres,
tenger azt lemosni nem lesz elégséges. -

 

- Mosd el, tenger, mosd el véres lába nyomát,
építsd fel Korea, Szöul szép városát!
Népek! Fékezzétek a gyilkosok hadat,
tanulják meg végre a népek igazat:
ki mások kenyeret akarja ebedül,
szolgáljon a testével a halaknak étkül,
ki vérrel mocskolná életünk virágát:
mocskos ronda vére adja meg az árát!