Örülök a topiknak, mert kell ez, na. Rögtön lenne is egy sztorim (egész friss): az ember több hónapi munka után lead egy kéziratot, a könyvet kiadják - happy end. A kezedbe fogod, érzed a súlyát, majd' elszállsz a boldogságtól. Aztán persze belelapozol, és azt látod, hogy szarvas hibák vannak benne. Ez elõfordul az ember fiával, de valami azért piszkálja a csõrödet, belenézel a saját otthoni végleges verziódba - és nem találod az elõbb említett hibákat. Vagyis arra a következtetésre jutsz, hogy a szerkesztõ alkotta bele magát a mûbe, csak úgy spontán, és persze konzultáció nélkül.

Néha azon tûnõdöm, mennyire hobbi ez, amit mi mûfordítók csinálunk, és mennyire szakma (esetleg mûvészet, szerzõi jogvédelem alatt álló alkotó tevékenység, stb stb). Persze ez amolyan költõi kérdés volt. A konkrét kérdés: ti mit tesztek hasonló helyzetben?