"A tanítványok... mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?

Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges." (Mt. 19:25-26)

Az ember önerőből képtelen az üdvösségre (az örök életre alkalmas állapotra) eljutni. Csak Isten hatalmas szeretete és bölcsessége által van lehetősége erre mindenkinek. Mégis szomorú tényként állapítja meg a jövőt ismerő Isten, hogy végül is nagyon sokan elutasítják majd ezt a nagylelkű ajándékot.

Azok az emberek, akik csak magukban bíznak, és még a lelkiismeretük által sem hagyják a szeretetet feléledni magukban, azok teljesen eltaszítják maguktól Isten segítő karját. S bár döntésükkel Isten nem ért egyet, mégis tiszteletben tartja választásukat, mint ahogy megadja e döntési szabadságot minden értelmes teremtményének.

Ám tudnunk kell azt is, hogy bármilyen bűnben megfeneklett állapotú ember, ha mégis őszintén Istenhez kiált segítségért, akkor azt az embert Ő meg is menti, hiszen "Istennél minden lehetséges". Tehát Istennek mindazokat van hatalma üdvözíteni, akik fel is hatalmazzák Őt erre.

"... a ki mindvégig állhatatos marad (az Isten, azaz a szeretet útján való járásban), az idvezül." (Mt. 24:13)

Ez az ige az ember részét mutatja be, az üdvösséghez szükséges teendők közül. S bár ez az ember része, mégis ehhez is erőt és bölcsességet kell kérnünk Istentől, aki ezt készségesen meg is adja. Állhatatosságunk egyik legnagyobb próbája az imaéletünk. Előrelátó, és bölcs kérés az, ha állhatatosan imádkozó és odaszánó lelkületet kérünk az Istentől arra az időre is, amikor majd híjával leszünk e dolgoknak...

Az az ember, aki csak "pillanatokra" adja át magát Isten vezetésének - és ezzel meg is elégszik - az közel ugyan olyan bajban van, mintha sohasem fogadta volna el Isten megjobbító segítségét. Nap mint nap szükséges kinyilvánítanunk, hogy igényeljük és elfogadjuk Isten segítségét. Ezt a mindennapos harcot a legnehezebb elhordozni és véghezvinni, "de a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül".