kedves ActionMan és Isr!

 

Nem egy malomba őrölünk, ezért tűnik előttetek hamisnak amit írok. Jobban mondva, már nem is őrlök malomban, mint Sámson, akinek kiszúrták a szemét, levágták
hajának hét fonadékát, és csak körbe körbe járt, és a malom nyikorgását halgatta napestig, aminek fenntartója ő volt teljes ereje bedobásával.

Sámson az Úr népét ábrázolja ki, mint nazireus, aki az úr számára volt elválasztva. Tehát az öt okos szüzet is jelképezi. Saját akaratából, az Úr parancsa ellenére választotta Delilát az idegen filiszteus parázna asszonyt, aki itt Babilon jelképe. Ennek következménye a lelki vakság, és a hét gyülekezet győztes részeitől, (amit hajának hét fonadéka szimbolizál) való elkülönülés. A fogház malma (Az egyházak hamis tanításainak zúzóműve) zúgása az idő múlásával, ahogy az ember (okos szüzek) lelki értelemben vénül, egyre halkabb lesz. Inkább kezd felfigyelni a szabad madárfüttyre, és kerülni az eddig figyelmen kívül hagyott akadókat.

 "A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után... És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton..." 

 

A "minden kis halmocska" vén korban már "hét hegynek"látszik, ami a fenevad koronás fejeit jelenti. Ezekről azt mondja a Szentírás, hogy az öte elesett: "A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta /akik mindig is csak színleg szerették Jézust/) átván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van (mindig is volt, de nem mindenki ismeri fel!). Itt az elme, a melyben van bölcseség. A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett...(Jel.17.10)" Ami nyilván mutatja az öt elesett, vagy más néven bolond szűz  koronás vadállatfejjel való kiábrázolását. A vének, vagy más néven győztesek, leteszik ezeket a koronákat, a vőlegény előtt: "Leesik a huszonnégy Vén az előtt, a ki a királyiszékben ül, és imádja azt, a ki örökkön örökké él, és az ő koronáit a királyiszék elé teszi, mondván: Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt...(Jel.4.10,11)"

 

Sámsonnak "vénülése" közben  megnőtt a haja (eltelt a hét idő), vagyis megjött a szellemi látása (felkészült a menyasszony). A fiút (Jézust) aki vezette (még ebben az állapotában is) megkérte, hogy vezesse az oszlopokhoz. Halálával, ami a fenevaddal való teljes szakítást jelenti, kirántotta annak két oszlopát, a hamisságot és a gonoszságot (Isten két alaptulajdonságának:igaz/jó az ellentétét), amin az egész kóceráj nyugodott. Magával víve a "halálba" azokat akik őt belsőleg figyelték (öt okos).

 

 

Arra, hogy meg kell járnunk a fenevad birodalmát, és győzni kell felette, még ha beleszületik is a jelen keresztény világ, itt egy Ige a sok közül:

 

" Ének. A Kóráh fiainak zsoltára.

 1. A szent hegyeken (a fenevad hét fejéből, mint hegyekből kiváló győztes rész) vetette meg az ő fundamentomát.
 2.  Szereti az Úr Sionnak kapuit, jobban mint Jákóbnak minden hajlékát.

( Itt Sion hegye a győzteseket jeleti, mint kapukat akik felemelik fejüket: "
 Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsőség királya! /Zsolt 24,9/, mig Jákób / Jákób azt jelenti: csaló/ a veszteseket ábrázolja.

 

Jákóbot csak Péniel után, vagyis az Úr ellen való harca ( Az Úr átszegzésében való részvétele, majd fejének főlemelése: néznek majd arra akit általszegeztek /Jn19,37/
 után nevezték Izráelnek.: "És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. "- Ezt mondta Sámson is a fiúnak aki a kezét fogta, hogy bocsássa el, hogy jobbkezével=igazság, és balkezével=jóság megragadhassa a gonoszság pilléreit, mert feljött a hajnal, vagyis meglátta a világosságot.-

És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet. És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.")
 

 3.  Dicsőséges dolgokat beszélnek felőled, te Istennek városa! Szela.
 4.  Előszámlálom Égyiptomot és Bábelt, mint ismerőimet. Ímé Filisztea és Tyrus Kússal együtt: ez ott született.
 5.  És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.
 6.  Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született! Szela.
 7.  És tánczolva énekelik: minden forrásaim te benned vannak."
 

 Ha azok közé tartozunk akik győznek, vagy más szóval elragadtatnak a malomból,
ahol ketten vannak az ige szerint (okos és bolond), akkor a zúgás énekké, a körbe körbe erőltetett járás tánccá változik.

 

Üdv: Amet