BENJÁMIN LÁSZLÓ

HA RÁKOSI SZÓL

(Az én vezérem bensőmből vezérel
- József Attila)

Boldog a katona, akit
nagy eszme fűt, igazi cél lelkesít
s szíve köti a hadhoz, nem a kényszer!
Szabad harcos - követem Rákosit -
-a végső győzelemre ő vezérel.

Engem a külváros nevelt.
Korán letört, korán szájamra vert
a kizsákmányolók ezer tilalma,
de szívemben jó termőföldre lelt
a munkásosztály szétszórt forradalma.

Nem sajnáltam volna a vért,
kész voltam én elesni népemért,
a zsarnokság ellen fölkelni bátran --
-hiába mind, szerencse nem kisért
és lettem én is, mint a nép, apátlan.

Hamis eszmék, hazug szavak
sürűjében botlottam, mint a vak,
mozgattak kis kufárok, ál-vezérek,
amíg csalódás, szégyen és harag
el nem borított, mint a fát a kéreg.

Szívemig kemény kérgen át
jutott, aki jutott: néhány barát
és ott kapott helyet a drága lány is,
de puszta, fagyos éveimen át
mint éhes farkas, kísért a magány is.

A barátság, a szerelem,
a magány se feledtette velem,
hogy népem igazát kell megkeresnem --
mégis apátlan és testvértelen
csavarogtam a szétlőtt Budapesten.

lgy botladoztam… Mégse hidd,
hogy vakságom farkasverembe vitt --
-költő vagyok, nem utolsó a sorban:
méltó, hogy az igazak tetteit
a vílág színe előtt felsoroljam.

Mert én is odatartozom,
közéjük, kik százféle utakon
indultak, mégis egy seregbe gyűltek
s a felszabadító forradalom
vörös zászlói alatt egyesültek.

Mint katonák arcvonalon,
úgy megy rohamra mindegyik dalom,
ha Rákosi szól, ha fegyverbe szólít!
Könnyű a dolgom, csak kihallgatom:
a szív hogyan dobogja induIóit.

Csalódás, gáncs többé nem ér,
igaz ember vezet, igaz vezér;
nem ő - bensőm parancsol, hogy kövessem
s legyek mögötte, amíg fűt a vér,
a világok közt dúló ütközetben!