Szervusz "ugrifüles"! És Donnak is szól!

A megbékéléssel, megbocsátással kapcsolatosan Jézus egy kicsit másként fogalmaz, mint ahogy te próbálod értelmezni. Nézd csak:

Máté 5,23-26 Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened:
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.

Tehát nem neked van panaszod, hanem a másiknak, és mégis te mész el megbékélni.

Egyébként valóban bonyolultabbak a dolgok. Ezt te is jól érzed. Elvégre ezért van ez a topic is.

Én úgy gondolom, hogy a fontos igazából a lelkülete a dolognak. Azt érezze a másik is, hogy te jót akarsz. Amit mondasz, és ahogy mondod. Gondolok itt a Báthory Ödönke által mondott szendvicset követelő tesóra is: nem az volt a baj, amit mondott, hanem ahogy mondta.