"Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!" (Péld. 26:18-19)

Ha valakit a tréfa kedvéért becsapunk, akkor legtöbbször úgy gondoljuk, hogy ez egy "jópofa" dolog, hiszen a jelenlevő társaság felvidámul és még szellemességünket is megdicséri majd. De Salamon azt írja erről, hogy ez egy halálos fegyver inkább, hiszen a közgúnynak kitett embert megszégyenítjük. Ekkor - bár lehet, hogy nemtetszését nem nyilvánítja ki - könnyen lehet, hogy megbotránkoztattuk viselkedésünkkel.

Egy másik eset, amikor hazugságunkat tréfával akarjuk "elütni". Ebben az esetben sokkal többet ér az őszinteség, és egy szívből jövő bocsánatkérés. Ha észrevettük azt, hogy hibáztunk, akkor nincs helye az önigazolásnak, hanem - amennyire tőlünk telik - szükséges mindjárt alázattal rendezni a konfliktust (pl. az anyagi kárt anyagi javakkal is).

Elgondolkozhatunk azon, hogy a "viccek" - amelyeknek vezérfonala általában a kárörvendés és a "jópofa" gúny - mennyire tetszenek a szeretet Istenének, és hogy egy Istent követni szándékozó ember mennyire fogadja be azokat...

"A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége..." (Péld. 28:27)

Sokszor úgy gondolkodunk, hogyha másoknak adunk a sajátunkból, akkor nekünk kevesebb fog maradni. Isten olyan biztos ígéretet ad, hogy ennek az ellenkezője fog történni. Ő megáldja az adakozó lelkületű embereket, és áldásuk gyümölcseit környezetük is egyre inkább élvezni fogja majd.