Egyébként szlovákiában néha minket is belesodort a sors, hogy bunkók legyünk. Március elejei négynapos sítúrán voltunk, és tudni lehetett, hogy a bankjegyeket ki fogják vonni a forgalomból, ezért ami megmaradt volna, azt egy évvel késöbb nem tudtuk volna elhasználni. Itthon pedig a pénzváltók úgy gondolták, hogy ebböl ök hasznot akarnak húzni, vagy nem akartak foglalkozni a visszaváltással, mindegy, csak az maradt, hogy pontosan annyit váltottunk, amennyi szükséges volt, és eldöntöttük, hogy az utolsó nap amikor elindulunk a sípályától, lesz 1 bolt, ahol majd a maradékot levásároljuk.

Valaki késett, így a busz is késöbb tudott elindulni. Útban a bolt fele, mindenki azon aggódott, hogy az orrunk elött fogják a boltot bezárni (5 kor), és a nyakunkon fog maradni egy csomó pénz. A busz a bolt elött 4 óra 57 perckor ált meg, ahogy a busz ajtaja kinyilt,  rohant mindenki az bolt bejárata fele. Ahogy szaladtak az emberek az ajtó fele, látszódott, hogy odabentröl éppen indult az eladó nö az ajtó felé, zárni belülröl az boltot. Az elsö két ember még éppen befért, a harmadik ember már harcolt a növel, hogy most záródjon e vagy nyitódjon az ajtó, végülis ö még befért, de a negyedikre viszont izomból rányomta a nö az ajtót és bezárta. A következö 1 percnyi jelentet leginkább az Elektroworld nyitónapi jelenetre hasonlított. Inkább nem írom le. Végülis a bent rekedtek könyörgésére is a nö megenyhült, és beengedte a jónépet, kb. 40 embert. A bolt nagyon picike volt, max 40 m2-es üzlet, 1 pult + középen egy 3 m hosszú 2 oldalalas polc, áru még a falakon lévö polcokon. Na itt a felböszített nép vett mindent, amit látott, a deli csokik, vaniliás koszorúért külön harcok mentek. Volt 2 db 40 cm átméröjü kupola alakú sajt. Az elsö ember rámutatott, a nö kiszedte, és a késével kérdöen mutatta, hogy mennyit szeljen. Erre a nép rálegyintett, mondván a nönek, hogy vágja ahogy jónak látja, és csomagolja, majd adogassa csak a népnek, úgyik el fog fogyni mind....hát nem volt boldog egyik sem , de a végére tök rendesek lettek, kb. 1/2 6 ig nyitva tartott miattunk az üzlet. De áru érdemben nem nagyon maradt ott....Sajnos ilyen szituban muszáj nekünk is valahogy enyihíteni a konfliktust, elég nehéz ilyenkor a bunkóságunkat elsímítani. Mindenesetre emlékezetes volt, szerintem nem csak nekünk.

Franciaország 1 hetes sítúra. Pályaszállás, nem volt okunk panaszkodni. 6 an voltunk az apartmanba. Kauciót le kellett tenni, úgyhogy mindenki azon volt, hogy vigyázzon. Sajnos a 2. nap valaki nem ráült a kempingszék karfájára, az eltört. Pillanatragasztó vásárlás, megragasztás, majd összehajtva eltettük úgy, hogy a sérült oldalával legyen befele fordítva. 4. nap a WC ülöke tört el. Azok nem mi voltunk, láthatóan elöttünk más már eltörte, de ök még meg tudták ragasztani, de mi már nem. Szomorúak voltunk. 5. nap este a borozás eredménye az lett, hogy egyikönk nem talált ki a budira, igy a fojó ügyeit az én ruhámra kezdte el elvégezni. Én felébredtem, némi szóváltás a bajban lévö emberrel, ami bunyóba torkollott. Erre persze mindenki felébredt, szétválasztottak minket, a bajba jutott pedig megtalálta a WC-t. Szerencsére az illetö sokat ivott, így szag gyakorlatilag nem volt érezhetö. Na mindegy, szép lajstrom, 7. nap reggel jön a néni felmérni az apartman állapotát. Odarohant a mosogatógéphez, kinyitotta, kotorászott benne, aztán mutatott 1 bizonyos helyre, és mondta, hogy FILTER, FILTER..Értetlenül bámultunk rá, mutattuk a kézi mosogatószert amit vittünk. Ezután a nö derékig bebújik a pult alá, és elöhalász egy kuktának a fedelét, aminek a törött fogantyújára rámutat, és mutatja, hogy ezt mi eltörtük. Természetesen intettünk neki, hogy felejtse már el, és ne gyanusítgasson. Aztán közölte, hogy 40 Fr- levon a kaucióból.(2000Ft-volt akkor)  összenéztünk, és azt mondtuk, hogy OK. (megérdemli a borravalót, mert elvégre késö éjjel foglaltuk el a szállást, és szegényt az ágyból vertük ki.)  Szóval ilyen körülmények között az eset után mi sem szégyeltük magunkat annyira, hogy nem vigyáztunk az apartmanra.

Szóval külsö személö mindig mindent máshogy lát, így természetesen ahova túristák utaznak, elöbbutóbb elterjed az a vélemény, hogy azok milyen bunkók. Nyilván, ahova sok német jár, ott a németek a bunkók, ahova sok lengyel, ott a lengyelek, ahova sok magyar, ott a magyarok...Vannak helyek, ahol érzékenyebben veszik ezeket a dolgokat, valahol viszont edzettebbek már az ottlévök , és csak rálegyintenek a dolgokra. Vagy röhögnek ök is. Az tény, ha olyan helyre utazik az ember, ahova alig jár túrista, ott sokkal kedvesebbek a vendéglátók, mint a felkapott helyeken.