Érdekes dolgokat írtatok a szlovákokról. Én februárban voltan kétszer 5 napot, síelni. Krompachy volt a törzshely ott és onnan fel a Magas Tátrába. Egy kastélyszállóban laktunk, elment kategória,  hangulatos volt, főleg az első ott tartózkodás, amikoris templomra nézett az ablak, harangszó stb. Természetesen  reggelivel volt a szállás. Az érdekessége a dolognak, hogy a szálloda vezetője is ott reggelizett, s amikor beléptünk az étterembe, mi természetesen köszöntünk,  hol szlovákul, hol angolul, egy mukkot nem hallotunk viszonozva. Viszont a mobilját élénken használta reggelizés közben, isteni volt hallgatni, ahogy jó hangosan magyarázott, mi meg egymást sem értettük. Ilyen persze nálunk is van..... No, a szállóvendégek is különbözőek voltak. Voltak akikkel lehetett cseverészni, de voltak olyanok is, akiknek bele esett volna a hó az orrukba, ha kint lettek volna az udvaron. Mondanom sem kell magyarok voltak.... :-)   Ez a környék, .....hát olyan bányászváros féle, vissza a 60-as évek szocializmusába. Komolyan.... S éppen ekkor voltak az etnikai forrongások, itt konkrétan nem volt probléma, de azért volt egy-két ijesztő figura. Viszont isteni kajákat ettünk..... különös tekintettel Szepesváraljára..... A pincérek, hát igen, azért ott is különbözőek. Voltak igen merev, tréfa, élcelődés nuku, gondolom nem értették mit mondunk, mert valóban alig angol, alig német. Oroszul nem próbálkoztam:-))) Úgy, hogy törtük a szlovákot. De azért volt ellenpélda is. Főleg, ha már sokadszorra mentél, mint törzsvendég. Hát ennyi egyelőre....