A felhők mögött...

Szélfútta zörgő kórók intenek árván,

Fagyos lehelet dermeszt halált várván.

Szél süvít a kopasz ágak között,

De tán ott a nap a felhők mögött.

Ó, nyár, de szép is volt a harsogó élet,

Örömmel jártam be erdőt és rétet,

S vizek mentén jégmadarat lesve,

Lepett meg az álmot ontó este.

De a téli élettelen sivár világ,

Szívembe sóhajt: Az ember az, ki bánt.

Szélfútta zörgő cigarettás doboz,

A kényelem füstje életet oroz.

Ajándékaidat, mindenható Isten,

Két lábbal tiporja e földön minden.

De mindazokat kimented innen,

Kiknek a szeretet a minden.