Még most...

Mélyben nyugvó csontok gazdái alszanak,

Mert szólt a Fő: Harsonára várjanak.

Ki ébred elsőre, s ki a másodikra,

Az most dől el, s nem majd álmainkban.

Az életre, az életre még most ébredj,

Az Istent segítségül hívni ne féljed!

Ne várd meg, hogy csontod tehetetlen várja,

Hogy mit hoz a veszedelem szennyes árja.