Mit értesz azon, hogy egészséges gyerek? Testileg, vagy lelkileg?

Szvsz az otthonoktatás mérlegelésénél nem az a döntő tényező, hogy egészséges-e a gyerek vagy nem.

 

Az én aggályaim az elképzeléseddel kapcsolatban a következők:

1. Azt írtad, Téged csúfoltak. Ez még nem garancia arra, hogy a gyerekeddel is ezt teszik. (Engem speciel soha nem csúfoltak, pedig jócskán adhattam rá okot: az átlagnál sokkal magasabb vagyok, össze-vissza állnak a fogaim, és mégsem.) A gyerekeimet sem bántották soha.

 

2. Az, hogy a szülő maga pedagógus, nem garancia arra, hogy a saját gyerekét is tudja majd tanítani. A saját gyerek ugyanis optimális esetben teljesen más érzelmi kötelékben van a szülőjével, mint egy tanár a diákjával. Ha nem így van, akkor az otthonoktatásnak sem sok értelme lesz. (Szülő lesz, vagy pedagógus?)

 

3. Egy szülő is prímán tud motiválni, de ehhez nem kell tanárnak lennie, megy ez anélkül is. Szinte minden mozdulatával motivál, irányít, tanít, nevel. A gyerek személyiségébe szinte beleivódik az otthoni minta. De ez csak egy minta, és korántsem biztos, hogy számára pont az a tökéletes.

 

4. A szakmai részhez csak annyit: én tudok tanítani középiskolásokat magyarból és töriből (ez utóbbiból sokkal jobban, mert magyart nem tanítottam 6 éve egyáltalán). De fogalmam sincs hogyan kell megtanítani egy gyereket olvasni! A nagylányom megtanult magától, a kicsi ugyan 4 éves, de hihetetlenül szivacs agyával elkezdett betűket kérdezni, majd észrevette, hogy a szavakban fel tudja ismerni őket. Nála ez életkori sajátosság, de ezt sem tudnám, ha nem olvastam volna utána évekkel ezelőtt, pont az otthontanítással kapcsolatban.

 

5. Aki kicsik tanítására adja a fejét, annak nagyon tisztában kell lennie a fejlődéslélektannal, azzal, hogy a gyerekek gondolkodása hogyan változik 6-tól 10 éves koráig. Nem elég a jóindulat, komoly szakmai háttér is kell, különben nagyon el lehet rontani a dolgot.

 

6. Még mindig nem értem, miért akarjátok otthon tanítani a még meg sem született gyereketeket.