Auditív élményeket nehéz elmesélni, de leírni még nehezebb.... A cd-ről hallgatott zene soha nem tud úgy megindulni és elhallgatni, mint egy LP. Mintha kicsit álmosak lennének a zenészek..... Egy cédéről soha nem jön annyi információ, annyi részlet mint egy LP-ről. Egyszerűen nem inspirál zenehallgatásra. Az írott meg még kevésbé, mint az eredeti. Múltkor történt: egy itt a fórumokon is igen elismert vájtfülle (nemzetközi hangzásbíró stb.) hallgattunk zenét egy teszt okán. Aztán elkezdtunk feltenni azonos felvételeket előbb LP-ről, aztán cd-ről. Mindegyik márkás, gyári lemez volt. Mikor az LP szólt, zenét hallgattunk, mikor betettük a cédét, önkéntelenül beszélgetni kezdtünk..... Na valami ilyesmi.

És van még valami: hiába lehet ráírni a cédére, hogy a dinamikatartomány 90 dB, ez csak szép elmélet marad. Fent ugyebár meg sem lehet közelíteni a csúcsot, mert a digitális technika nem képes túlvezérlést elviselni. (Ezért kell brutálisan limitálni)
Lent pedig lehet halk, de a "0" alatt nincs semmi, minden elveszik a digitális zajban.

Ezzel szemeben az analóg zaj transzparens. A szalagzaj sokszor sokkal hangosabb, mint a zene, és mégis hallod a hangszereket. Egy egészen zajos környezetben is képesek vagyunk apró dolgokat meghallani. Fülünk egy elég különleges műszer, töredékekből is össze tudja rakni az információt. De a cédén 0 alatt egyszerűen nincsen semmi.....


Az írott cédé nagyjábol ugyanezt teszi az eredetihez képest.

Hogy ezt mi okozza? A fene tudja. Mi okoz hasonló hatásokat egy szál drótban? Miért szól elképesztően eltérően két hasonló hangszórózsinór? Miért szól másként egy drót új korában mint bejáratva? Ugyanolyan jó kérdések, melyekre nincs korrekt fizikai magyarázat. Elmélet és filozófia akad bőven.
Csak egy biztos: hallható......

"Az audio CD is adatCD, csak ugye sokkal kevesebb rajta a hibajavító kód, ezért néha nem pontosan az áll vissza lejátszáskor/grabeléskor, amirá lett írva."

Ez egy nagyon fontos dolog! Sajnos a hibajavító elektronikák nagyon beleszólnak a dologba. Az azonos elvű de eltérő hibajavítási algoritmust használó DA-k igen eltérően szólnak. És ugye az is köztudomású, hogy az írott (pláne az újraírott) lemezek sokkal kevésbé verik vissza a fényt, sokkal bizonytalanabb jeleket szolgáltat az olvasófej, mint egy gyárinál, sokkal több a dolga a javítónak.

"Ha tegyük fel tudsz úgy grabelni, hogy 3 begrabelt minta bitre megegyezik, akkor szerinted az így leszedett cuccot kiírva mitől lesz rosszabb, mint az eredeti?"

Attól még hogy az olvasó és a hibajavító 3x ugyanazt adja, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanaz a bitsor áll elő, mint ami az AD átalakító után volt......

De tegyük fel, hogy ugyanazt kapod. Aztán újra kiírod, újra beolvasod (és ugyebár ez már egy rosszab optikai tulajdonságú írott lemez) újra jön a hibajavítás. Egyre kisebb az esélyed, hogy a bitsor hasonlít az eredetire, az AD átalkító utáni bitsorra...

Ez tisztán a műszaki oldala a dolognek, ezeken kívül van még itt is egy csomó megmagyarázhatatlan jelenség.