E Zelk Zoltán remeket (kivételesen tényleg az...) a leköszönő Medgyessy ettás figyelmébe ajánlom:


ZELK ZOLTÁN: TÖREDÉK

Már egyre halkabb s tépettebb az ének,
összeszorított fogak köt szakad -
zord kétséget hoztak a férfiévek:
mi lesz, ha örök némaságba fagy
ajkad - s élsz majd, mint fa, mely levelét
elhullatta s letörtek ágai
s nem érti kopasz s félholt életét:
mért kell lombos társak közt állani?



Vagy tán nem is fáj majd e némaság,
csak múló düh sziszeg a fogakon
s mint éhes hernyó eperlevelet:
mindent, mindent átrág az unalom...