Még egy személyes kis "élmény" a 49-eshez: pár hete Dombóvár környékén motoroztunk, és útba ejtettük Nagykonda egykori állomását. Elhagyott, csöndes kis hely, az épületben egy idős vasutas asszony lakik a szellemi sérült fiával. Azt mesélte, hogy a vonal megszüntetése előtt nagy mennyiségű betonaljas vágánymezőt raktak le az állomásokon, így megnyugodtak, marad a vasút. Aztán mégsem így lett, jött egy "bizottság" megszervezni a bontást, közútra terelést. Ők azt kérték, hogy legalább a telefont hagyják meg, mert a fiúhoz gyakran kell orvost hívni. Ezt megígérték nekik, akárcsak a buszfordulót az állomás mögött. Egyik ígéret sem valósult meg. Az épületet ma is a vasúttól bérlik, sajnos úgy is néz ki, végtelenül leromlott, elhanyagolt állapotú. Tudom, erre van a legkevésbé pénz, csak ott állva és látva a körülményeket az embert hatalmába keríti valami furcsa érzés. Egy idős vasutas, aki a férjével együtt egész életét a vasútnál szolgálta le, (a férj nem sokkal élte túl a vonalat) végül mint egy kényszerű számüzetésben, elfelejtve él itt és így.