"Az eszes meglátja a bajt és elrejti magát; a bolondok pedig neki mennek és kárát vallják." (Péld. 22:3)

Ha valaki tudatosan kísértésnek (próbának), illetve nehézségnek teszi ki magát, mert felelőtlen, vagy mert úgy véli, hogy ő már elég erős, akkor nagyon könnyen alul maradhat a bűn ellen vívott csatában. Szükséges bölcsességet kérnünk Istentől, hogy idejében észrevegyük a bennünket fenyegető lelki veszélyeket is. Ne mindig csak utólag lássuk meg azt, hogy hogyan kerülhettük volna el a bajt. Az igében eszesnek nevezett ember nem akkor tért ki a baj elöl, amikor megtapasztalta a nehézségeket, hanem még akkor, amikor még épen csak hogy észrevette, ezért nem ment bele, és nem is valotta kárát.

"... ok nélkül való átok nem száll az emberre." (Péld. 26:2)

Minden, amit csak teszünk, következményekkel jár. Helytelen döntéseinknek rossz (romboló), helyes döntéseinknek pedig jó (építő) következményeik vannak. Ha döntéseinkhez igazán igényeljük Isten segítségét, akkor Ő valamilyen úton segít is, csak az a kérdés, hogy valóban meghallgatjuk, és elfogadjuk e az Ő üzenetét. (Hiszen sokszor már előre eldöntött dolgainkat akarjuk csak jóváhagyatni Istennel, és ilyen állapotban bizony nehéz az Ő - esetlegesen saját véleményünkkel ellentétes - tanácsát meghallani). Minél inkább sajátunkká válik az odaszánás és az engedelmesség Isten irányában, annál kevesebb átok (baj) száll majd reánk.